SzakÁ(rus) Cs(illa)

Kínai

    Míg Kosztolányi Dezsőnek csak egy álom adatott a színes tintákkal tarkított életről, az enyémet oly pompásra festették színházaink, a Kollokviumon (ismételt köszönet, Figura🙂), hogy még gazdálkodhatok is belőle jó darabig. Ugyanis az elkövetkező két évben előadások tömkelegéről már én is csak álmodhatok. De sebaj, kárpótlásként majd rugdosom a langymelegen aranyló őszben a rozsdabarna leveleket, akár kupacba is gereblyélem, talán bele is vetődöm, fittyet hányva az árgusan figyelő szemeknek. 🙂 Mert abból persze van bőven.
    Nemzetiségileg és ebédileg ma Kínába látogattam, egy egyszerű zöldségleves erejéig. Mire elkészült, némileg elszékelyesedett, azon okból kifolyólag, hogy a kínai kel és shiitake gomba, hiánycikk lévén, szárhegyi káposztára és gyergyói csiperkére változott. 🙂 Ahhoz pedig, hogy a székely ember tofut meg szójakockát fogyasszon, a csirkék influenzásak, a disznók trichinella-fertőzöttek, a marhák meg kergék kellene legyenek. Esetleg lehet elkötelezett vegetáriánus az illető, de mivel ez szűk kis családomra nem jellemző, kis csirkemell-kockák kerültek a levesbe, az 1 liter alaplé, 2 szál újhagyma, 1 murok, 1 kisebb kápia paprika, marék zöldborsó, 2 evőkanál olaj, 1 teáskanál reszelt gyömbér mellé. Kurkumával, köménymaggal, chilivel, fahéjjal ízesítve egy jó leves és több gyomor kerekedett. 🙂

Forrás: hirmondo.ro

kinai