SzakÁ(rus) Cs(illa)

Székely-finn halleves
(Dragomán György után, szabadon)

    Mindenekelőtt tisztáznám (bár ezt már sokan tudják 🙂), hogy Dragomán György az a kortárs magyar író, aki nem veti meg (el) a fakanalat sem, és pihenés címszó alatt gyakran főz. Pillanatnyilag művei közül nem A fehér királyt méltatnám (azt inkább olvasom), hanem a finn hallevesét, mivel a gasztronómiához talán (csakis amatőr szinten) valamicskét konyítok. 🙂
    Ezen receptjében mindenekelőtt az ragadott meg, hogy az egyik alapanyag krumpli, ami ugye nálunkfelé nem nevezhető hiánycikknek 🙂, én meg mindig nagy élvezettel vetem bele magam egy újabb krumplis eledel leírásának rejtelmeibe, majd végezetül, ha elnyeri tetszésem, fel is jegyzem kicsiny könyvecskémbe.
    Mondjuk a másik alkotóelem (ami a fő), a lazac, már nem a földön hever, miként a téma (no meg a krumpli), sőt kihalászni sem lehet a környező vizekből, csakis fagyott állapotában lelhető, hűtők polcain, horribilis árakért (gondolom, sokba kerül a repülőjegye, csakis első osztályon hajlandó utazni). 🙁
    Levesünkhöz szükségeltetik még hagyma, esetleg póré is, vaj, babérlevél, szegfűbors, kapor.
    A hagymát vajon megpároljuk, felöntjük vízzel és a kockára vágott krumplival (só, babérlevél, szegfűbors), majd végezetül rottyan párat a belepottyantott hal is. 🙂 Túl sokáig nem érdemes főzni, mert nem a puhulás felé venné az irányt, hanem a keményedés felé. Ízesítjük apróra vágott kaporral, tejszínnel, esetleg pár csepp citromlével.

Forrás: hirmondo.ro

halleves1