SzakÁ(rus) Cs(illa)

Sült tök

    Sütött tök, böjtös napokra, pláne hamvazószerdára, ami ugyebár ráadásul a nagyböjt kezdete. Ha tegnap elhagytuk a húst (azért még holnap torkoskodhatunk! ), kezdhetjük ezen napok sorát a tökfélék nemzetségének egy nagyon egészséges leszármazottjával, a sütőtökkel (egyébként miért sütő a tök, ha főzni is lehet? ). Javítja a látást (ha a sütőtökös lencsesalátát rendszeresen fogyasztjuk, szemüvegünket akár el is dobhatjuk, sőt eközben indiai ízeket is kóstolhatunk – koriander, kurkuma, kömény), antioxidánsai védik a szívünket, ugyanakkor magas a C-vitamin- és a rosttartalma. Édeskés íze miatt nagy általánosságban mézzel sütik, de igen finom fokhagymával, pici olajjal, borssal és sóval is. Beskatulyázták a sült zöldségek dobozába (talán elnevezése miatt), holott igen változatos eledelek alapanyaga, levesek, saláták, pürék, sütemények, lepények, piték, krémek készíthetők belőle.  Kedvenc társa mindezen étkekben a gyömbér, édes süteményekben a fahéj, szegfűszeg.
    Levesformában kétféle változatban fordul elő, édes és sós (pont miként a vele semmilyen rokonságban sem leledző rebarbara). Kedvencem a murkos, krumplis krémleves, gyömbéres, fokhagymás, Cayenne-borsos, fehérboros pikáns ízekkel (melyre a leves család minden tagja irigykedve tekint), de nem megvetendő az almás, hagymás, fokhagymás, krumplis változat sem.  Süteményekben diót, pekándiót, mogyorót társíthatunk hozzá.
    Amúgy most épp azon meditálok, hogy mi történik, ha Hamvazószerda összetalálkozik a Bálint nappal? Ma mindenképp csak böjtösen azzal a sok piros szívecskével! 

Forrás: hirmondo.ro

tokleves