SzakÁ(rus) Cs(illa)

Szabadság

    1848 március 15.-én „…letétetett a szabadság talpköve, a felelős független magyar minisztérium alakítása által feltétetett az alkotmány boltozatának záróköve.” (mondá Kossuth Lajos), e nap szimbolikusan a fejlődés, a modernizáció, a nemzeti tudat érzését jelenti sokunk számára. Azt talán mérje fel mindenki, saját maga számára, hogy mi, a sokak, vagyunk-e elegen?  A magyar nép szabadságáért küzdő liberális hőseink, Kossuth Lajos és Deák Ferenc vajon ugyanezért harcolt? A liberalisták ugyanis minden esetben a szabadságért csatáztak, csak az emberi sokszínűség folytán, minden egyén számára mást-mást jelentett e szabadság. Sajna, jelent ma is. Személy szerint, úgy gondolom, mindenki megtárgyalhatja a saját lelkiismeretével, hogy büszke-e arra, hogy mely nemzet sorait gyarapítja, ezért tesz- e valamit, ha az élet úgy hozza, és akkor talán Széchenyi Istvánnal együtt mondhatjuk: „Ha reactio nem történik és több lesz bennünk a hazafiság, mint az irigység s több a polgári erény, mint dicsvágy, én biz’ azt hiszem, lesz még a magyarbul valami s pedig sok!”. 
    Mint látható, e napon, bennem nemcsak belsőleg zubog a nemzeti öntudat, még a tányérra is nemzeti színű eledelt rakok, ha lehetőségem van rá.  Az előfőzött, majd pirosra pirított pulykaszárny, fehér rizzsel és háromszínű (kaliforniai paprika, karfiol, brokkoli) zöldségkörettel teszi ünnepivé eme szép napot.

Forrás: hirmondo.ro

csilla_szabadsag1