Berszán-Árus Csilla

Salátás paszuly

    Bármennyire is igyekszem az ősz nevű évszakot megkedvelni, mindmáig csak Vivaldi azonos című versenyműve jutott közel szívemhez, melyben ugyan ő is az elmúlást idézi, de mindezt oly annyira virtuóz módon, hogy azt csak szeretni lehet. 😏 Lehet bármily ragyogó napsütés, ha az ember leánya a zöldségeskertje utóját rendezgeti, megfagyott óriáscukkinilevelek váratlan pofonjait tűri (míg hihetetlenül hosszú és szerteágazó gyökerei cuppanva szabadulnak az anyaföld szorításából), céklákat és paszuly- meg paradicsomkórókat rángat kifele, gondolatai nem a legvidámabb témák fele kalandoznak. 😏
    A munkálatok legutója, a paszulyszemek kiszabadítása csontkeményre száradt hüvelyükből ráadásul elég pocsék tevékenység, mindezt ellensúlyozandó, a jó maréknyi, magnak való félretevése után, a többi hideg vízbe vonul, majd egyenest a kuktába, egy gyomorkényeztető – most csakis finomságára utalván, tudomásom szerint ugyanis gyomor még nem tudott nyilatkozni egy csülkös szemespaszuly emésztésének nehézségi szintjéről 😉 – leves alkotásának céljából. Melyből ismeretes elég sokfajta, úgymint tárkonyos, babérleves, csülkös, kolbászos, paradicsomos, zöldséges, csipetkés stb. Ma nálam salátás-kapros főtt, amivel cseppnyit a Küküllő menti Dicsőszenmártonban időző Nagyanyám gazdagította a családi menüt. 😋

Forrás: hirmondo.ro

salatas_paszuly_uj