Berszán-Árus Csilla

Gondolatok a konyhában: Székely alma

    Az őszi gyümölcsszedések utója zajlik, éspedig az almáé. Ilyenkor mindig kerül az asztalra almáshús is, ami a narancsos pekingi kacsa erdélyi változata. 😏
    A székely ember vízzel főz, és keleti gyümölcsök helyett leakaszt a fáról egy-egy almát, ha netán sütni akar. Kacsa helyett pedig inkább disznóhúst használ. Ugyanis ezt hagyták meg az istállóban eleinknek az iszlám törökök, akiknek vallása tiltotta a fogyasztását, mondván, hogy nem tiszta állat (igaz, én még egy marhát sem láttam mosakodni 😉). Ugyanakkor alkoholt sem ihattak hódítóink, aztán hogy kárba ne vesszen, bekapták az őslakosok. Jól belénk is ivódtak ezek a szokások, azóta is disznóhúst eszünk, az alkoholt pedig még véletlenül sem a csizma szárába öntjük. Hanem a meggytermésre – például. Ennyit a török örökségről. 🙂
    Nosza, kanyarodjunk vissza inkább az almáshús elkészítéséhez. Ez roppant egyszerű művelet, ízvilágában ellenben csak úgy kavarog a sok színes íz: sertéskarajt ölel a vaj, a liszt, az alma és a tárkony. A vajon pirított karajt sózom, a tárkonnyal ízesítem, majd vízzel felöntve puhára párolom. Mellédobok négy felszeletelt almát, további 5 percig rotyogtatom, ezután a húst kiveszem és felszeletelem. A levét kevés liszttel behabarom, végül ezzel meglocsolva tálalom a húst. Krumplipüré, nudli, grenadírmars találó kísérője lehet! 😋

Forrás: hirmondo.ro

almashus