Konyhai cikkek 370.

Berszán-Árus Csilla

Kukoricakóré

    A fennvalónak (meg egynéhány közeli rokonnak) hála, újfent megpillanthattam a sárguló dombok mögül előbukkanó magyarózdi kastélyt! Ám, szülőfalum immár aszfaltos útjain haladva, örömöm nagyja elillant a sok üres, összeomlófélben levő ház láttán. 🥺 Mert, ugye, egyre többen hagyjuk el szülőhelyünk, anyaföldünk, anyanyelvünk, egy jobb élet reményében. Önként válván így az arctalanok masszájának összetevőjévé, amit majd szépen ledarálnak azok, akik még tudják, milyen fontos a nyelv, meg a hit. Önszántunkból adunk idegen nevet gyermekeinknek, cégünknek, mi magunk siettetjük azt, ami ellen kézzel-lábbal kellene kapálóznunk. 🧐 Ezért is tartom fontosnak ezeket a találkozókat, ahol olyan emberek társaságában lehetek, akik egyek azzal a földdel, ahol élnek, akik gyermekkoromban neveltek, és akiktől a mai napig tanulhatok valamit.🤗
    A minap sem történt ez másként, amikor is elém került egy tálca ínycsiklandó kürtőskalács, amelyet nagy meglepődésemre (mint utólag kiderült), kukoricakóréra csavarva sütnek a faluban. A kukoricakóré egyébként a kukorica szára, mely külsőre leginkább a bambuszhoz hasonlatos, arasznyi darabkákra vágva pedig tökéletesen alkalmatos kalácstésztacsíkok általi áttekercselésre és ezzel együtt sütőben való sütésre. 😋 És, íme, ma is tanulhattunk valamit, amit csak mi érthetünk, és ami a mienk. Hálás köszönet és el nem múló szeretet Báncs Erzsinek!

Forrás: hirmondo.rokurtos1

Kérem ossza meg ismerőseivel: