Konyhai cikkek 416.
Berszán-Árus Csilla
Örmény churut (hurut)
A gyergyói örmények nagy része nyelvét, szokásait elhagyta, ám konyhaművészetéhez mindmáig ragaszkodik, lévén ez igen erős identitásőrző. Jó tudni, hogy az évszázados hagyományokat megóvva, óriási ételválasztékával az örmény az egyik legrégebbi konyhának számít. Kevés olyan hely van a világon, ahol az emberek annyira ápolják tradicionális szakácstudományukat, mint Örményországban. E jó szokásukról pedig akkor sem feledkeznek meg, ha ily messzire veti hazájuktól a történelem vihara. 
A tipikusan örmény ételek rengeteg munkát igényelnek (tanúsíthatom! 
). Technológiai eljárások sokfélesége jellemzi, ami ráadásul rendszerint nehéz és sok esetben munkaigényes, töltéssel, felveréssel, püré- és felfújtszerű masszák előállításával jár, másik jellemző sajátossága, mint egyébként a többi keleti konyháknak is, a műveletek sokrendbéli váltogatása, és az ételek különböző részeinek utólagos egyesítése. De a végeredmény minden konyhában töltött percért százszorosan kárpótol! 
). Technológiai eljárások sokfélesége jellemzi, ami ráadásul rendszerint nehéz és sok esetben munkaigényes, töltéssel, felveréssel, püré- és felfújtszerű masszák előállításával jár, másik jellemző sajátossága, mint egyébként a többi keleti konyháknak is, a műveletek sokrendbéli váltogatása, és az ételek különböző részeinek utólagos egyesítése. De a végeredmény minden konyhában töltött percért százszorosan kárpótol! A jellegzetes örmény ételízesítőt, a churutot, máig főzik Szentmiklóson, de a gyergyószárhegyiek előtt sem volt ismeretlen, ugyanis a majd 90 éves Bíró (szül. Puskás) Amália/Manyi néni szerint az édesanyja is készítette az 1900-as évek elején: „tehén volt az istállóban, petrezselyem a kertben, rézüst a konyhában, az íze pedig feljavította a kicsit egyhangú ételek sorát”.
A churutos laskaleves az örmény ángádzsáburleves székelyesített változata, mely gyakran fő a konyhámban. 
Az angadzsabur helyett krumplit, hagymát, murkot, szélesmetéltet és hiripet főzök a levesbe.
Az angadzsabur helyett krumplit, hagymát, murkot, szélesmetéltet és hiripet főzök a levesbe. Huruttal egyébként találkoztam Örményországban is (persze, hol máshol, ha nem ott?!), éspedig egy ebéd alkalmával: sült hal pihent a tányéron, körítése palacsintába töltött krumplipüré volt, mely mellett teljes életnagyságban egy churut hevert. Lehet, hogy a savanyúság szerepét játszotta éppen? 
A churutkészítés folyamatát egyébként a budapesti Égigérő Paszuly (aki egyébként a rokonom rokona 
) olyan szépen leírta, hogy én ezzel már nem is strapálom magam:
) olyan szépen leírta, hogy én ezzel már nem is strapálom magam:“Churutot készíteni hosszas folyamat, és csak nyáron lehetséges. Jó, zsíros, házi tejet oda kell tenni aludni. Az edényt minden nap fel kell rázni, vagy a tejet össze kell keverni, hogy a savó ne váljon szét a szilárd részecskéktől. Mindezt 4-6 hétig kell ismételni, állítólag akkor jó, ha savanyúbb, mint az ecet. Nos, még soha nem kóstoltuk meg, az én kíváncsiságomnak is vannak határai. Állítólag akkor is jó, ha felfőzzük, és nem megy össze a tej, én most nemes egyszerűséggel késznek nyilvánítottam, semmilyen próbát nem végeztem. Szóval ha már jó sokáig rázogattuk a tejet, akkor egy szál csomborral feltesszük főni. Közben literenként egy összmarok petrezselyemzöldet, és harmad annyi zellerzöldet apróra vágunk aprítóban, vagy ledarálunk. A tejet nagyjából 3 percig főzzük a csomborral, majd azt kivesszük belőle, helyette beleszórjuk az apró zöldfűszert. És időnként megkevergetve tovább főzzük a tejet. Hosszú ideig nem történik változás, majd egyszer csak elkezd sűrűsödni. Innen kell figyelni, illetve állandóan kevergetni, hogy ne kapjon oda. Amikor már annyira sűrű, hogy akár halmocskákat is formázhatunk, akkor vagy ezt tesszük, vagy valamilyen formába gyömöszöljük, és abban tesszük ki a napra, ahol kopogósra szárítjuk. Üvegben, papírzacskóba tároljuk, két évig biztosan eláll, bár egy év alatt el szokott fogyni.”
Forrás: hirmondo.ro
Kérem ossza meg ismerőseivel:
