Konyhai cikkek 424.
Berszán-Árus Csilla
Málé
Ködpamacsokat eregető tarlók mellett suhanok, hátterükben szürke óriásokként álldogáló fenyőőrök tűnnek fel a gomolygó tájban. Amikor utoljára erre jártam, nálam is magasabb kukoricarengeteg fürdött a nap sugaraiban. 
A kukorica azóta kamrákba vándorolt, a mezőn már csak a földből kikandikáló gyökértövek őrzik emlékét. Félelmetesen gyönyörű a táj, a borzongás mégis arra sarkall, hogy hazafelé vegyem az irányt, mielőtt légcsövem szokásos reakciójaként ugatásnak hangzó köhögésbe nem kezdek, melynek nyomán egy teljesen más járművel, teljesen máshova jutok. 
Konyhám meleg biztonságában is elmélkedhetek kukoricánk sokszínűségéről (természetesen Jancsit sem feledve), hálatelt szívvel gondolva a bátor hajósokra, kik lehetővé tették Európába való jutását. Nálam a kukorica olyan ételben is szerepel, ahol egyébként nem is kellene, ugyanis nagy fogyasztója vagyok mindenféle változatának. Pár napja a feledésbe merült málét próbálom reprodukálni, gyermekkorom egyik gyakran fogyasztott édességét. 
Egyelőre még nem sikerült elérnie a kellő magasságot, kicsit ropogósabb és tippadtabb, mint a nagyanyámé, de kellő kitartás nyomán fog ez még javulni! 
Egyelőre még nem sikerült elérnie a kellő magasságot, kicsit ropogósabb és tippadtabb, mint a nagyanyámé, de kellő kitartás nyomán fog ez még javulni! Forrás: hirmondo.ro
Kérem ossza meg ismerőseivel:
