Konyhai cikkek 509.
Berszán-Árus Csilla
Őszi kocsonya
Jó, ha az ember, élete folyamán, választási lehetőségekhez jut. Nemkülönben az is jó, ha a döntései helyesek! Nos, mihelyt befejezem az almaszedést, megint döntéshelyzetbe kerülök. 
Csodálatos almatermésem hasznossá tételére ugyanis két variáns közül választhatok. Elsőként, akár a modellkedés rögös útjára is terelgethetném őket, ugyanis biológiaórán felléphetnének ökoszisztéma-modellként, az ökológiai rendszer és környezete bemutatásaként. Környezetként maga az alma szerepelne, míg benne, a rendszer alkotóelemeiként (a békés együttélés jegyében, örök barátságban): a nyű, a hangya és a csiga. 
Igen, igen! Bármily hihetetlen, ennyi albérlő lakozik minden egyes gyümölcsben. Ezennel kijelenthetem: almáim beleillenek a biogyümölcs fogalmába. 
Nem túlságosan hosszantartó gondolkodás után, természetesen, mégiscsak a fazékban végezték. Hámozás, majd darabolás után kerültek ide, cukor, piciny citromlé, és fahéj ízesítéssel. A nagy hőmérsékletváltozás eléggé megzavarta őket, féltek és remegtek, ezért egyértelműen, kocsonyává váltak. A megfelelő állag elérésében nagy segítségemre volt a botturmix is, kedvenc konyhai segédem. Egyelőre üvegekbe kerültek, de onnan előbb-utóbb újra fölbukkannak, akár egy vajaskenyérhez társulni, akár egy süteményhez. Nagyon finom tölteléke lehet például egy pitének (szerény véleményem szerint az amerikai az almás piték élboly vezetője) is. 
Aztán, de csakis az élvezetek fokozása érdekében, a sütemény tetejét megszórhatjuk dióval. Sütés előtt!
Miután jól belaktunk belőle, a sok, ősszel esedékes konyhai munkában megfáradt testünket, agyunkat megpihentethetjük, ki-ki a számára legkedvesebb tevékenységébe merülvén. Akár álomba is! 
matusinka.ro
