Konyhai cikkek 63.

SzakÁ(rus) Cs(illa)

Szem-szájnak ingere

    Arany János mondta volt, hogy Montgomeryben a vár ura vaddal és hallal vendégelte meg (bár nem túl szívélyesen) az épp arra járó Edward királyt. Meg is kívántam rendesen, aztán így esett, hogy ínycsiklandó pisztrángból állt e mai híres lakománk. 🙂
    Máglyahalált halt ehhez szegény, már ha a 200 fokra hevített lerben való félórás ücsörgés annak nevezhető. Előtte meg pácban is volt, miként a walesi bárdok, csupán másfajtában: mustár, olaj, fokhagyma, só, bors keverékében, majd innen vonult át egy krumplikockákkal bélelt tepsibe. 🙂 Készült melléje egy kis fokhagymás mártogatós is: tejföl, olaj, zúzott fokhagyma, só, bors, pirospaprika.
    Táplálkozási szokásainkat tekintve igen nagy gondnak tartom a minimális mennyiségű halfogyasztásunkat, de sajnos a kör ördögi, mondhatni a 22-es csapdája: kisvárosunkban a hal bolti körülmények között csakis fagyasztott állapotban fordul elő, mégpedig olyan csapnivalóban, hogy leginkább az egészségre ártalmas jelzővel illetném. Épp ezért, ezúton mondanék köszönetet közismerten türelmes horgász ismerőseimnek, akik nemcsak kifogják, hanem nekem is adják szerzeményüket!
    Ami pedig a vadhúst illeti, egyszer, konyhai ténykedésem hajnalán, bepácoltam egy darabot, de sajna, innen szálanként bukkant elő, ezzel véget is vetve ez irányú érdeklődésemnek. 🙂

(Forrás: hirmondo.ro)