…levelét megírta

Ugyanazt akarjuk?

Miután tavaly pert nyertem Hargita megye prefektusa ellen, petícióval fordultam Kovászna és Maros megye prefektusaihoz is, arra kérvén őket, hogy ellenőrizzék megyéjükben a magyarok nyelvi jogait garantáló törvények betartását, s ahol azok megszegését tapasztalják, ott rójanak ki büntetést, azzal a céllal, hogy így rávegyék az adott intézmények vezetőit, hogy tartsák be a törvényeket. Nem meglepő módon a kérésnek egyik prefektus sem tett eleget, ezért kénytelen voltam pereket indítani ellenük. A Kovászna megyei tart elébb, ott április 21-re volt kitűzve az első tárgyalás.
Időközben egy sajtóhírből szereztem tudomást, hogy az RMDSZ is hasonló célt tűzött ki, legalábbis az derül ki ebből a sajtóhírből.

Nosza egyeztessünk, s próbáljunk közösen jobb eredményt elérni, mondottam magamban, s írtam egy levelet Székely Istvánnak, amiben erre tettem javaslatot, s egyúttal azt kértem, hogy a már feldolgozott Kovászna megyei adatokat juttassa el hozzám, mert jó hasznukat tudnám venni a perben, különös tekintettel arra, hogy a kovásznai prefektus a kérésemet azzal utasította el, hogy a megyében minden a legnagyobb rendben van, a magyarok nyelvi jogait minden intézmény teljes mértékben tiszteletben tartja. (Jó munkát végeztek annak idején a kőművesek, akik a prefektura épületén dolgoztak, mert a plafon még nem szakadt a fejére.)
Elküldtem hát a levelet, majd vártam. Eltelt két hét, már közeledett a tárgyalás napja, hát újra írtam, gondolván hogy az első levelem valamiképp elkerülte a figyelmét. De továbbra is semmi.

Persze megeshet, hogy valami ördögi véletlen folytán mindkét levelem elveszett az internet útvesztőiben, de a valószínűbb mégis csak az, hogy bár az egyiket megkapta. A válasz hiányát is lehet többféleképpen értelmezni, de a lehetőségek között ott van az is, hogy szándékosan nem küldött adatokat, arra való tekintettel, hogy azokból egyértelműen levonható az a következtetés, hogy a magyarok nyelvi jogainak a megsértésében élen járnak az RMDSZ polgármesterei. Ez igencsak valószínű, hisz a megye településeinek elsöprő többségét ilyenek vezetik, s nagyon csodálkoznék, ha lenne bár egy olyan település, ahol a nyelvi jogokat 100%-ban tiszteletben tartják. No, de ha így van, akkor mennyire lehet komolyan venni a cikkben olvasható ezen kijelentést: “Azokban az esetekben, ahol az illetékes hatóságok nem kívánják alkalmazni a jogszabályok előírásait, bírósági úton fogunk érvényt szerezni jogainknak”? Hiheti valaki komolyan azt, hogy az RMDSZ perbe hívja a saját polgármestereit? Ugye nem?
S ha netán mindaz úgy van, ahogy joggal lehet feltételezni, akkor jogos az a kérdés is, hogy ugyan látszólag ugyanezért dolgozunk, de vajon ez igaz, tényleg ugyanazt akarjuk? Vagy netán csak arról van szó, hogy választási kampány van, s jól mutat, ha az RMDSZ harcos jogvédőként jelenik meg a sajtóban?

Nem utolsósorban hadd szögezzem le azt is, hogy nagy hiba lenne a nyelvi jogok be nem tartásáért kizárólag a polgármestereket hibáztatni. Könnyű belátni, hogy főleg kisebb települések esetében nem (föltétlen) rosszindulatból vagy hanyagságból sértik meg ezeket a jogokat, hanem azért, mert egyszerűen képtelenek betartani, nem áll rendelkezésükre kellő mennyiségű pénz meg szakértelem, hogy mindenben meg tudjanak felelni a törvényes előírásoknak. S akkor hadd utaljak most ismét a Helyi Autonómia Európai Chartájára, amelyik azt mondja, hogy a helyi hatóságoknak biztosítani kell azokat az anyagiakat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feladataikat ellássák. Ez azt is jelenti, hogy azon településeknek, ahol pl. a magyarok részaránya meghaladja a 20%-ot, központi alapokból plusz pénzt kell juttatni, azért, hogy a fordításokkal és tolmácsolásokkal kapcsolatos feladataikat tudják ellátni. Ilyenre pedig példa nem volt egyszer sem, mióta Románia a Chartát ratifikálta. Félő azonban, hogy kérni sem kérte ezt egyik polgármester sem, s ez ismét nem elsősorban az ő hibájuk, hisz ott van az őket indító “érdekvédelmi szervezet”, s annak nagy létszámú szakember-csapata, akik elfelejtették tájékoztatni őket, vagy megtenni helyettük ezt a lépést.
S tudva azt, hogy semmi sem oldódik meg egyik napról a másikra, hadd emlékeztessek arra, hogy maga az RMDSZ évente nem kevés pénzt kap a költségvetésből, mely pénz célja elvileg az, hogy a magyar közösség sajátos igényeinek a megoldását finanszírozzák belőle. Jó szándék és szervezés kérdése tehát, hogy abból a pénzből fizessék az önkormányzatoknál szükséges fordítókat és tolmácsokat mindaddig, míg az ország végre méltóztatik gyakorlatban ültetni a Chartát. Ami magától ismét nem fog megtörténni, ilyen téren is vannak feladataik a magyar pártoknak.

Árus Zsolt

A címfotón Székely István
Fotó: Vakarcs Loránd