Munkája nyomán a hajdúk és a székelyek újra egymásra találtak

Buczkó József néprajzkutató Jakab Antal-emlékdíjat vett át

Az elhangzott laudáció

Buczkó József 1955-ben született Újfehértón, négygyermekes családban. Alap- és középfokú iskoláit ugyanott végezte. 1979-ben – a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakán szerzett diplomával a kezében – Hajdúnánáson telepedett le. Pedagógusi hivatása mellett kezdetektől meghatározó szerepet kapott életében a történet- és helytörténet-kutatás, különösképpen a hagyományos kultúra még meglévő elemeinek összegyűjtése, azaz maga a néprajz.

Mindmáig megjelenő helytörténeti kiadványsorozatot indított útjára Nánási Füzetek címmel. Miközben a helyi kutatók munkáját segítette, maga is komoly kutatómunkát folytatott.

Ez időben – 1989 és 1993 között – végezte el a Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajz szakát is, amellyel egyetlen célja volt: szakmailag tökéletesebben megfelelni annak a feladatnak, melyet maga választott, és amely elé az élet állította.

1994 tavaszán szülőhelye, Újfehértó város képviselő-testületének felkérésére vállalkozott a település múzeumának megszervezésére, a múzeumalapításra. A feladat óriási erőpróbát, egyben szép szakmai kihívást jelentett számára, hiszen egy intézményt kellett minden tekintetben a nulláról felépítenie. Egy év alatt sikerült is azt – a szakmai közélet megbecsülését és elismerését kiváltva – létrehoznia.

Az ott folytatott kutatótevékenység szempontjából az első és egyben legfontosabb eredmény, hogy útjára indult az intézmény önálló kiadványsorozata. Ezek a kötetek segédanyagul szolgálnak a város oktatási intézményeiben.

Évszázados adósság törlesztéseként, keresztény magyar államiságunk ezredik esztendejére elkészülhetett a település monográfiája Újfehértó története címmel, melynek szerkesztői teendőit végezte, s itt kapott helyet egy tanulmánya is a helység néprajzát érintő témában.

Bár kissé távol volt a várostól, hajdúnánási kutatásaira is gondot fordított. Elsőként tárta fel egyházközségének történetét, melyet 2001-ben önálló kötetben dolgozott fel  A hajdúnánási Római Katolikus Egyház története címmel.

Hitét megvalló és gyakorló ember, aki egyházközségének ma is aktív tagja; immáron évtizede látja el a világi elnöki feladatokat.

Szabadidejében idegenvezetői feladatot vállalt, ezrekben mérhető azok száma, akiket az egykori magyar haza tájain kalauzolt Erdélytől a Felvidéken át Kárpátaljáig. Családjával közel két évtized óta rendszeres zarándoka a csíksomlyói pünkösdi búcsúnak, ahová fogadalma szerint mindig autóbusznyi közösséggel érkezik, hogy a Szűzanya kegyelméből minél többen részesüljenek.

2011-ben Hajdúnánás város képviselő-testületének megbízásából visszatérhetett Hajdúnánásra, s ott a könyvtár és helytörténeti gyűjtemény vezetőjeként ugyancsak múzeumalapítási tevékenységbe kezdhetett. Kollégáival szinte a semmiből teremtett mára elismert szakmai intézményt. Az intézményszervezői munka mellett itt is különös hangsúlyt fektetett a tudományos kutatótevékenységre.

Az egykori helyi plébánostól, Papp Gézától értesült arról, még 2000-ben, hogy az első világháború idején a városban tartózkodott egy fiúcska, Jakab Antika, akit hat évtized múltán a Jó Isten nagy feladatra hívott el: ő lett Márton Áron utódaként a székelyek nagyra becsült püspöke. A szálak felgöngyölítésének elindítója a Jakab Antal életútját feltáró monográfia volt, amely Megalkuvás nélkül címmel 2009-ben jelent meg Vencser László és Varga Gabriella tollából, ám ebből források, bizonyítékok, elbeszélések hiányában hiányzott az a másfél év, amelyet a későbbi püspök éppen Hajdúnánáson töltött. Nos, ekkor született meg Buczkó József végső elhatározása, hogy összegyűjt minden adalékot a püspök úr hajdúnánási életszakaszából. Ez szükségszerűen vezetett el az 1916. évi székely menekülés és befogadás történetének feltárásához, 2011-ben. A kutatótevékenységet azon év telén kezdte el, s az összegyűjtött anyag őszre könyvvé formálódott.

Kutatásai során az írásos forrásokra és az élő emlékezetre egyaránt támaszkodott. Nagy segítséget jelentettek számára a helyi lapok, az egyházi és állami anyakönyvek. 2011 tavaszán végigjárta a közép-, illetve felcsíki, valamint a gyergyói egyházközségeket, átlapozta azok História Domusait, továbbá kutatást folytatott a Gyulafehérvári Érseki Levéltárban. Még sikerült beszélnie Jakab Antal legkisebb húgával, a 90. évét meghaladott Jakab Berta nénivel, aki életében először eleveníthette fel emlékeit a Nánásra meneküléssel kapcsolatban. Emlékezete még a befogadó család nevét is megőrizte, s ez eredményezte azt, hogy a Jakab család nánási lakóhelyére is sikerült rábukkanni. Székelyföldön, Csíkcsicsóban még találkozhatott olyan száz esztendőt megélt bácsival, aki a menekülés gyermekkori emlékeiről adhatott tájékoztatást.

A széleskörű kutatások nyomán született monográfia alapműnek számít mind a hazai, mind pedig a székelyföldi irodalomban.  Az ebben foglalt ismeretek javarészt kiestek már mindkét népünk emlékezetéből. E munkának fontos szakmai hozadéka, hogy sikerült feltárni dr. Jakab Antal gyulafehérvári püspök életútjának azt a szakaszát, melyet menekült gyermekként édesanyjával és kistestvéreivel Hajdúnánáson töltött. Kéttehenes szekérfogattal tették meg az utat az innen több mint ötszáz kilométerre lévő Kilyénfalváról, s ugyanazzal a fogattal is tértek vissza másfél esztendő múltán.

A „Szállást adtunk hűséges, magyar véreinknek” – Székely menekültek Hajdúnánáson 1916–1918 című kötetet Székelyföld számos településén bemutatták, többek között Kilyénfalván, Gyergyószentmiklóson, Gyergyóditróban – utóbbi helyszínen éppen a Jakab Antal Keresztény Kör szervezésében –, valamint Csíkszeredában, ahol ez év szeptember 10-én immár harmadik alkalommal találkozhat a közönség a szerzővel. A könyv több kiadást is megért már és tudományos konferencia témája is volt ez év júniusában. A kötet formálójává vált annak a nemzetegyesülési folyamatnak, amely a hajdú és székely magyar népünk ismételt egymásra találásában ölt testet. Úgy, ahogy a szerző ennek a kötetnek az előszavában írja: „A székely menekülés és befogadás sorstörténetének megismerése hozzásegítheti a maiakat ahhoz, hogy a nemzeti összetartozás felemelő érzését az elődök példáján átélhessék.”

E kötet megjelenésének évében indította útjára a Székely Menekültek Emléknapja elnevezésű eseménysorozatot a helyi római katolikus egyházközség, valamint Hajdúnánás város közreműködésével, melynek keretében minden esztendő szeptemberében (a menekülés és befogadás hónapjában) ünnepi szentmise keretében Székelyföldről meghívott papi méltóság mutat be szentmisét. Kezdeményezésére még 2011-ben megvalósult a templom kertjében a székely menekültek befogadására emlékeztető emlékmű, rajta Jakab Antal püspök és Domokos Pál Péter nevével, valamint az itt elhalt menekülteknek emléket állító emlékkereszt (amit maga faragott), melyek a szentmisék végén a koszorúzási szertartások által részét képezik az ünnepi megemlékezéseknek.

Az idei a hatodik esemény lesz már, egyben centenáriumi ünnepség, melynek magyarországi központja Hajdúnánás, Székelyföldön pedig Csíkszereda. Ennek szervezésén, a méltó emlékünnepség megtartásán jelenleg is dolgozik, állandó kapcsolatot tartva, személyes egyeztetéseket folytatva az érintett személyiségekkel és a székelyföldi településekkel.

Helytörténeti kutatásainak (történettudomány, néprajz) eredményeként eddig több mint húsz önálló kötete jelent meg, a legutóbbi éppen a napokban.  

Buczkó József ma is Hajdúnánáson él feleségével, Magi Irénnel és történészhallgató fiúkkal. Szűkebb és tágabb közösségéért a politikai élet terén is feladatot vállal: tagja a város képviselő-testületének, valamint Hajdú-Bihar megye közgyűlésének.

Az eddig végzett szakmai munkájáért 1998-ban Podmaniczky-díjban, 2001-ben Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Közgyűlésének Emlékplakettje kitüntetésben részesült. 2003-ban szülővárosa múzeumszervező és tudományos tevékenységét Újfehértó Városért Díj odaítélésével ismerte el. S a mai napon, 2016. július 30-án ezen szép szakmai elismerések sora folytatódik, amelynek örömmel vagyunk szem- és fültanúi és amelyhez őszinte szívvel gratulálunk.

Hajdúnánás, 2016. július 30.

Rigó Tamásné
szerkesztő-riporter
Hajdúnánási Televízió