Nem érheti el célját semmilyen közösségeinket bántó intézkedés
A madéfalvi veszedelemről emlékeztek meg a Siculicidium-emlékműnél
– A madéfalvi vérengzés nem tudta elérni a célját, mint ahogy nem érheti el célját semmilyen közösségeinket bántó intézkedés sem – mondta beszédében Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke január 7-én, csütörtökön a madéfalvi veszedelem 252. évfordulóján tartott megemlékezésen. Mint fogalmazott, a székelység azóta is kitart elvei, vezetői, szimbólumai, intézményei és öröksége mellett.
– Ha visszatekintünk a rendszerváltás óta eltelt 26 esztendőre, megállapíthatjuk, hogy előrehaladunk, és nem hátra, még akkor is, ha a napi gondok ezt néha elfedik előlünk. Tartsuk szem előtt a sikereinket: a kudarcok mellett nagyon fontos, lényeges eredményeket értünk el türelemmel és kitartással. A földek és az erdők visszakerültek az emberekhez. Tudom, vannak itt még problémák, hisz a már használatba vett tulajdont igazoló iratok nagyon sok esetben még hiányoznak, de ami a lényeg, hogy ma a székelyföldi megyék azok, ahol a legnagyobb arányban tulajdonolják az erdőt és a földet a helyben lakó emberek. És ha valamit alapnak lehet tekinteni, akkor az a föld. És nemcsak a téren állunk jól, hanem nagyon sok minden másban is. Ha elkészítünk egy őszinte számvetést, és nem valamiféle patetikust, önmagunkat sajnáltatót, akkor meg kell állapítanunk azt, hogy a jövőnk jobbításához szükséges feltételek adottak, és az, hogy az adott lehetőségekkel miként tudunk élni, csak tőlünk függ, senki mástól. Önszerveződő képességünk megvan, és dolgozhatunk a körülmények javításán – mondta a megyei tanács. (A teljes beszéd szerkesztett változata elérhető a következő weboldalon:
http://www.borbolycsaba.ro/beszedek/madefalva-2016-januar-7/).
A székelyföldi elöljárók, politikusok, szervezetek részvételével a Siculicidium-emlékműnél tartott megemlékezésen részt vett Soltész Miklós, a magyar kormány egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára, aki beszédében a régió népei, így a magyarok és a románok közti kapocsként a kereszténységet nevezte meg, és hangsúlyozta, hogy nem a magyar közösségek jelentik a veszélyt a térségben, hanem az kívülről jön, ezért össze kell fogni a közös értékek mentén.
