Okulásképpen
Szélsebesen
Második éve zajlik az a perem is, aminek tárgya az, hogy megkérdeztem a Román Hírszerző Szolgálattól, hogy az intézmény vagy annak alkalmazottai netán érintettek-e a tavaly tavasszal lejárató céllal rólam terjesztett névtelen levelek ügyében, ők pedig azt válaszolták, hogy az általam jelzetteket alaposan kivizsgálták, köszönik, hogy bizalommal fordultam hozzájuk, üdvözlettel, dátum, aláírás, pecsét. A per folyamán felvetettem egy alkotmányossági kifogást is, amit a Bukaresti Táblabíróság március elsején elutasított, amint az itt látható. Ez ellen 48 órán belül lehetett fellebbezni, ezt meg is tettem, jelezve, hogy a fellebbezés indoklását akkor fogom majd elküldeni, ha kézhez kapom az elutasítás indoklását (mert ha nem tudom milyen érvek alapján utasították el a kérésemet, akkor nyilván nem tudom azokat vitatni sem).
Aztán következett több mint 4 hónap csend, majd ma déli 12 óra után nem sokkal csöngetnek, s a helyi bíróság alkalmazottja a kezembe nyom egy idézést:
Ebben meg az áll, hogy az alkotmányossági kifogás elutasítása ellen benyújtott fellebbezésemet holnap délben tárgyalja a legfelső bíróság, oda várnak engem is sok szeretettel, ne felejtsek befizetni 20 lej bélyegilletéket, s a nyugtát magammal vinni.
Nézem a bíróság honlapját, s azt látom, hogy múlt szerdán iktatták a fellebbezésemet. S mivel oly sokszor kritizáltam őket az időhúzás miatt, ezért most bemutatják, hogy azok mind rosszindulatú vádaskodások voltak, mert lám, ebben az ügyben a nyári bírói tanács (Complet varã – mint kiderült van ilyen is, hasonlóan pl. a nyári szalámihoz) már egy hétre rá ki is tűzte a tárgyalást. Mindez jól látható itt. Azért igazán nem neheztelhetek rájuk, hogy a nagy sietségben nekem elfelejtettek szólni, s csak kevesebb mint egy nappal a tárgyalás előtt kaptak észbe.
Most minek kukacoskodok, kérdezhetné az olvasó, hisz 24 óra elég kell legyen arra, hogy befizessem a 20 lejt és elutazzak Bukarestbe. Van azonban egy bökkenő: a Táblabíróságtól a mai napig nem kaptam meg az elutasítás indoklását, s fennáll a veszélye annak, hogy azt a Legfelső Bíróságnak sem küldték meg. Ha tehát most fizetem az illetéket és elvonatozok Bukarestbe (ez összben egy kb. 170 lejes kiadás), akkor megeshet, hogy ott azzal szembesülök, hogy nem lehet tudni miért utasították el a kérésemet, tehát nem tudom kifejteni az ellenérveimet, következésképpen a csoda tudja milyen alapon fog majd a nyári tanács dönteni. Egy biztos: a befizetést igazoló nyugtát immár csak személyesen vihetem el, mert más biztos mód nincs rá, ha pedig nincs nyugta, akkor érvénytelenítik a kérést. S hogy ez puszta véletlen, a gépezetbe került homokszem, avagy szándékos, az teljesen mindegy.
Még szerencse, hogy ugyanezt az alkotmányossági kifogást később egy másik perben is felvetettem, s azóta már az Alkotmánybíróság asztalán van.
Történik mindez ennek ellenére:
Termenul pentru înmânarea citatiei
Art. 159. – Citatia si celelalte acte de procedura, sub sanctiunea nulitatii, vor fi înmânate partii cu cel putin 5 zile înaintea termenului de judecata. În cazuri urgente sau atunci când legea prevede în mod expres, judecatorul poate dispune scurtarea termenului de înmânare a citatiei ori actului de procedura, despre aceasta facându-se mentiune în citatie sau în actul de procedura.
Ilyen körülmények között érthetetlen az, hogy miért kellett ma lefaxolni az idézést a szentmiklósi bíróságra és miért kellett onnan a küldöncöt elzavarni a lakásunkig, hisz a törvényben rögzített minimum 5 napos határidő nincs meg, tehát az idézés már a kiállítás pillanatában semmit volt. De ki vagyok én, hogy elvárom a Legfelső Bíróságtól, hogy betartsa a törvényt?
Árus Zsolt
