Rókák szomorú éjszakája

roka_kisujsag_cover

Belepisilt már a szarvas a patakba, óvatosan kell megválasztani a görögdinnyét is Lőrinc nap után. Néhány nap kánikula múltán besettenkedett az ősz. A fészkekből eltűntek a gólyák, a fiak is, de még nem szálltak messzire, csak a frissen learatott szőke búza, árpatáblák tarlójáig.

A gólyákat valószínű, hogy nem annyira a kipergett magok, mint az egerek vonzották a szántókra, mert e kedves madarak bizony nem növényevők. Most tarisznyálnak erőt adó étkekből a hosszú útra. Hetek óta most karikáztam újra körbe a falvakat, eső készült, nem a Pongrác-tető felé indultam el reggel. Újfalu végén, a temető közelében gyönyörű róka feküdt az úton. Kifejlett példány. Mintha aludt volna. Semmi külsérülés-nyom nincs rajta, csak megütötte az elhaladó jármű. Halálosan. Alfalu és Szárhegy között előbb egy vadnyúl tetemét kellett kikerülnöm. Róla már fekete, hangosan méltatlankodó madarak röppentek fel közeledtemre, mert megzavartam reggelizés közben őket. Aztán alig félkilométerrel tovább egy idei rókafiét. Őt már derékban kaphatta el gázolója, de a látvány még nem visszataszító, mint a vadnyúl esetében.

Az öregeink, ha hasonlót láttak, de akkor még nem suhant ennyi jármű az utakon, időváltozásról regéltek, merthogy a macskák (két macskatetem is alátámasztotta volna igazuk), kutyák is figyelmetlenebbek ilyenkor.

A rókákra rájárt a rúd Rózsáról Erika és Bella napjára virradólag. Az időváltozás is begyűjti áldozatait. Tapasztaljuk, hogy emberekből is. Mire hazaértem, szemerkélni kezdett. Egy ilyen időváltozás előtti kora reggel a kórház előtt látott mókustetem, illetve a Bajna község határában elgázolt vaddisznósüldő látványa villant újra elém a sok ottfeledt, nyáron elgázolt, bűzösödő kutyáéval együtt, ami miatt a kerékpározás nem mindig jelent kikapcsolódást is.

Kérem ossza meg ismerőseivel:
fb-share-icon0