Szakmai közlemény a székelyföldi „sáskainvázió” ügyében

Az elmúlt napokban a helyi és az országos sajtót is bejárta egy székelyföldi (kiemelten gyergyói) „sáskainvázió” híre. A hír nyomán a megyei és országos hatóságok rögtön felléptek és Gyergyószárhegy határában el is rendeltek rovarirtást az érintett kaszálók egy részén. A hatóságok gyors reagálása ugyan üdvözlendőnek tűnik, de ez az eset több komoly problémát is felvet, ami a rovarirtóval való beavatkozás szükségességét és tényleges hatását is megkérdőjelezi.

A pánikkeltés és találgatás helyett nézzük inkább, mit mondanak a szakemberek. Röviden: ez egy normális természeti jelenség, ráadásul a valóban nagyszámú rovar ellenére eddig nem keletkezett szinte semmilyen mezőgazdasági kár. A vegyszeres beavatkozás tehát nem indokolt, sőt kifejezetten káros, hiszen szinte minden más rovart (is) elpusztít, felszámolva ezzel az itt élő madarak nagy részének a táplálékbázisát (is).

Az elmúlt napokban a helyi és az országos sajtót is bejárta egy székelyföldi (kiemelten gyergyói) „sáskainvázió” híre. A hír nyomán a megyei és országos hatóságok rögtön felléptek és Gyergyószárhegy határában el is rendeltek rovarirtást az érintett kaszálók egy részén. A hatóságok gyors reagálása ugyan üdvözlendőnek tűnik, de ez az eset több komoly problémát is felvet, ami a rovarirtóval való beavatkozás szükségességét és tényleges hatását is megkérdőjelezi.

Fogasfarkú szöcskék Gyergyószárhegy határában - Fotó Máthé István

Fogasfarkú szöcskék Gyergyószárhegy határában

A számos helyen tömeges megjelenésével pánikot keltő rovarfaj valójában egy nagytestű, Székelyföldön őshonos, sőt Európa jelentős részén is elterjedt, helyenként közönséges szöcskefaj (tehát nem sáska), a fogasfarkú szöcske (Polysarcus denticauda). Egyike a legnagyobb testű rovarfajainknak, az üde rétek, kaszálók lakója, és lomha mozgásával, erős rágóival valóban néha kifejezetten ijesztőnek tűnhet. Három színváltozatát is meg lehet figyelni: a szinte teljesen barnás-feketés mellett, zöldes-fekete, illetve teljesen zöld egyedek is vannak. Ez a faj a nem is olyan régmúltban dívó permetezéseknek köszönhetően mára már sokfelé megritkult Európában, s így több országban (Németország, Ausztria stb.) valamiféle védettséggel bír. Növényekkel és, alkalomadtán, rovarokkal egyaránt táplálkozik, de nem minősíthető kifejezetten konyhakerti vagy mezőgazdasági kártevőnek.

A Gyergyó-medencei esetek mellett Hargita megyében még „sáskajárást” jeleztek Szentegyháza és Kápolnásfalu környékéről, de Boldogfalva határában is megfigyelték ezt a jelenséget. Máthé István kollégánk szentegyházi és gyergyóditrói, helyszíni vizsgálatai alapján elmondható, hogy az egyedek lassan vonultak egyik helyről a másikra, de eközben számottevő kárt termesztett növényekben, ültetvényekben nem okoztak. Főként a közönséges bojtorján, pitypang, fekete nadálytő, imola növényfajokon lehetet helyenként látványosabb rágásnyomot látni, illetve vörös lóhere esetében is voltak növényegyedek kisebb rágásnyomokkal. Szentegyházán egy közeli búzatáblát illetve burgonyaültetvényt is végigjárva nem észleltünk rágásnyomokat. Ehhez hasonlóan szintén nem találtunk kártevésre utaló nyomokat egy kisebb háztáji veteményesben, amelyen korábban átvonultak a szöcskék, és amelyben burgonya, vörös- és sárga hagyma, takarmányrépa, saláta, petrezselyem, paszuly volt. Gyergyószárhegy közelében a lepermetezett kaszáló tőszomszédságában volt az egyetlen burgonyás terület, amelyen néhány tövön megfigyelhető volt rágásnyom.

Rágásnyomok bojtorjánlevél esetében Szentegyházán - Fotó Máthé István

Rágásnyomok bojtorjánlevél esetében

Az élőlényeknél nem ritka jelenség a gradáció, azaz a populációk hirtelen, gyakran szabályos periódusonkénti (ún. ciklikus) megnövekedése. Egyik legjellemzőbb és legismertebb ilyen ciklusokat produkáló rovarunk a májusi cserebogár, ami többé-kevésbé négyévente jelenik meg nagyobb mennyiségben. Ezek a magas egyedszámok azonban hamarosan a normális szintre térnek vissza, hisz természetes ellenségeik, a ragadozók előszeretettel fogyasztják a könnyen elérhető, gyakori táplálékot, ami több évre újra leviszi az egyedszámát az elszaporodott rovarfajnak.

A fogasfarkú szöcske esetében is ismeretesek hasonló ciklusok, ezek néha tíz évente ismétlődnek, de akár az idei szokatlanul meleg tavasz is kiválthatta az egyedek fejlődési idejének lerövidülését és időben koncentrált megjelenésüket. Összegezésképpen elmondható, hogy valóban helyenként nagy számban fordultak elő a szöcskék, de kimutatható jelentősebb kár nem volt megfigyelhető. A „szöcskejárás” azért is kaphatott nagy médiafigyelmet, mert Gyergyószárhegy és Gyergyóditró közötti nagy kiterjedésű nedves füves kaszálókról dél irányba mozgó szöcskék útját több száz méter hosszan kettészeli az E578 jelzésű európai út, ahol az intenzív autósforgalomnak köszönhetően ezresével gázolták el az úton átvándorló szöcskéket.

A szöcskejárásra válaszul a hatóságok Gyergyószárhegynél és Gyergyóditrónál rövarölőszereket vetettek be több helyen, összesen mintegy 20-30 ha kaszálón. Tudomásunk szerint piretroid alapú hatóanyagok kerültek alkalmazásra. Ezek a hatóanyagok méhekre mérsékelten veszélyesek (sok piretroid származék veszélyes a méhekre is, de fontos megjegyezni, hogy egyik sem teljesen hatástalan). Hatásmechanizmusuk a hírhedt DDT-vel azonos. Gyomorban felszívódó mérgek, amelyek az idegrendszerre hatnak, és hatásuk 1-2 óra vagy akár másfél nap után jelentkezhet. Ez a magyarázata annak, hogy a permetezés után is még maradnak élő egyedek. Sajnos ez a hatásmechanizmus arra készteti a felhasználókat, hogy rövid időn belül újra alkalmazzák a szert. A szöcskék ellen most használt szer halakra és kétéltűekre kifejezetten veszélyes, ezért a vizekbe való bekerülésük nagyon komoly problémát okoz. Veszélyesek lehetnek továbbá a hasznos ízeltlábú szervezetekre, védett területek közelében tehát az alkalmazásuk kerülendő. Mindenképpen kerülendő a repülővel való kijuttatás, mivel így az elsodródást, és a vizek szennyezését nem lehet elkerülni. További problémát jelenthet, hogy a méreganyag a táplálékláncon keresztül bekerülhet rovarevő madarak, mint például gólyák, fecskék szervezetébe is, amelyekre nézve ugyan nem halálos, de ez nem jelenti azt, hogy nem káros. Összességében a nagymértékű rovarirtószerezés komolyan károsíthatja a kaszálók, legelők életközösségeit, amelynek a mezőgazdaságra is távlatilag negatív hatása lehet.

A permetező traktor nyomai Gyergyószárhegy határában. Fotó Máthé István

A permetező traktor nyomai Gyergyószárhegy határában

A fogasfarkú szöcske székelyföldi jelenléte azt jelzi, hogy itt még mindig vannak gazdag, virágos kaszálók, ahol ez a faj is otthon érezheti magát, ellentétben az intenzívebb mezőgazdaság következtében szegényesebb biodiverzitású nyugati tájakkal, ahol ma már nagyon kicsi populációi maradtak fenn. Gyergyó környékén mindig is volt, és, remélhetőleg, mindig is lesz ez a faj, s többek között e nagy testű rovar nagy populációi által (más rovarok és kétéltűek mellett természetesen) biztosított bőséges tápláléknak is köszönhető a Gyergyói medence gólyapopulációjának kiemelkedő mérete.

Reméljük, hogy jelzésünk hozzájárul ahhoz, hogy a továbbiakban a tényleges szakmai vélemények is teret kapjanak a sajtóban, és ezáltal is a szakma hozzá tudjon járulni a helyes döntések létrejöttéhez, elkerülve a fölösleges pánikot és megkérdőjelezhető hatású, akár káros beavatkozásokat természetes élőhelyeken, így például kaszálókon. Ugyanakkor amennyiben károkat okoznak a szöcskék mezőgazdasági kultúrákban indokolt lehet ezeken az ültetvényeken a célzott védekezés.

dr. Máthé István docens (Sapientia EMTE),
dr. Markó Bálint docens (BBTE),
prof. dr. Balogh Adalbert (Sapientia EMTE)
– rovarász szakemberek

 

Egyetértünk a közleményben foglaltakkal:

dr. Hartel Tibor (docens, BBTE), dr. Keresztes Lujza (docens, BBTE), dr. László Zoltán (docens, BBTE), Papp Tamás (elnök, Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület), dr. Urák István (docens, Sapientia EMTE), Vizauer Tibor Csaba (szakértő, Román Lepkészegyesület), dr. Ionuț Ștefan Iorgu (kutató, Grigore Antipa Természettudományi Múzeum)


Fotók: Máthé István