Tetováló(k) a közösségben
„Miért tetováltatja magát bárki is? Miért viselnek a nők rúzst? Miért viselünk gyűrűt? Azért, hogy mások lássák? A tetoválás értékesebb az ékszernél. A tetoválást senki sem lophatja el. Nem lehet elveszíteni sem, hacsak gyorsvonat alá nem teszed a karod.” – Stoney St Clair
Gyergyószentmiklós városában helyet kapnak a különböző művészeti ágak, ilyen például a tetoválás. Az itt lakó és környékbeli emberek még mindig hajlamosak a tetovált embereket „börtöntölteléknek” vagy épp „az esze nincs a helyén, hogy tetoválást varrat magára” megbélyegzéssekkel illetni.
Valamikor még a törzsek idején azért csináltattak az emberek tetoválást, mert azt hitték, hogy csak így juthatnak a paradicsomba. Így űzték el a gonosz szellemét, és így erősödtek meg.
A 18–19. századra már az a felfogás alakult ki az emberekben, hogy csak a rabszolgák és bűnözők viselnek tetoválást, ez a szemlélet megmaradt napjainkig. Ha már valaki tetováltat, azt mondják, „divat”, persze, hogy divat, mert szép, már amelyik szépen van elkészítve. De nem mindenki divatból készített tetoválást, van, aki megemlékezik egy elvesztett szerettéről, akad, aki szerelemből, és kerül, aki az önkifejezését találta meg benne. Minden tetoválásban két közös dolog van, a fájdalom és az életérzés.
Arról, hogy Gyergyószentmiklóson milyen és mekkora kereslete van a tetoválásoknak, Ferenczi Zoltánnal beszélgettem. Zoltán elmondása szerint a tetoválás városunkban és környékén nincs úgy elismerve, mint művészet, inkább szakmának tekintik az emberek. A tetováláskészítés egyre felkapottabb, főleg fiatalok körében, persze, van egy olyan réteg, akik véleménye nem változott. Leggyakrabban írás, non-figuratív és letűnt kultúrák előtűnt motívumait szeretik az emberek magukon látni. Városunkban jelenleg a tetoválás inkább csak divathullám, és csak akkor lesz erre az elkövetkezendőkben nagyobb igény, ha Gyergyó látástere is nő.
Ha valaki tetoválást szeretne a bőrére, ne csupán azért tegye, mert a szomszédnak is van vagy kettő. Ajánlatos szem előtt tartani, hogy vajon majd 20–30 év múlva is szívesen viselnénk-e, ezenkívül fontos, hogy olyan tetoválóművész készítse a tetoválást, aknek a munkáját már látta az ember, mert bizony, ebben a művészeti ágban is akadnak kontárok.
Sok tetoválóművész elmegy innen, mivel térségünk kevés teret enged mind a szakmában való helyben maradásnak, mind a szakmai fejlődésnek, mint kreatív művészeti ág teljesség felé haladó kibontakozásának.
Hogy valaki tetoválóművész legyen, van pár igen fontos szempont, aminek meg kell felelni. Ez az alap pedig a jó rajzkészség, és ha valaki ügyesen is bánik a ceruzával, az nem azt jelenti, hogy tud, vagy képes helytállni a tetoválók körében.
Itt a vászon, ugyanúgy, mint maga a kész mű, ami megtalálja helyét valakin, él. Együtt élnek egymás mellett, egymáson, kéz a kézben, egy tökéletes szimbiózisban, életet, teret adva a kifejezés és a létezés e sajátos és számunkra talán kissé különös formáján.
Lukács Bernadett
