Tisztelgés
Pénteken délután, a Tarisznyás Márton Múzeumban emlékfalat szentelt nt. Trucza Sándor szentszéki tanácsos, plébános. Beszédet mondott Zsigmond Barna Pál főkonzul, Kis Portik Irén néprajzkutató, végül Csergő Tibor András múzeumigazgató a dancurási katonatemető és az emlékfal történetét mutatta be.
A múzeumkertben, az örmény katolikus plébánia területén, a kőkerítésen képezett ki Baróti Hunor képzőművész emlékfalat azokból a sírkeresztekből, amiket az 1989 májusában befejezett haditemető gyalázás után Tinka Kálmán János, akkori alelnök (ma alpolgármesteri címnek felel meg e tisztség) mentett meg és szállíttatta a mellékgazdaság embereivel a múzeumba.
A sírkeresztek 25 esztendőt vártak arra, hogy immár a nagyközönség számára is intő jelekké váljanak ismét. Csergő Tibor András múzeumigazgató a kitűnő lehetőséget is felismerve rendelhette meg e rendhagyó szabadtéri tárlat kivitelezését. (A létrehozást ugyanis az örmény fesztivál szervezői anyagilag is támogatták.)
Tizennégy évvel ezelőtt a Helyi Történeti Füzetek I. számában részletesen közöltem a dancurási temető történetét és halottainak névsorát. Ezt a rövid tanulmányt, frissítem most fel, amelynek létrejöttében Benedek Csaba, a polgármesteri hivatal egykori jegyzője segített azzal, hogy felhívta a figyelmem a hősi halottak hivatalban őrzött névsorára.
1989 decemberében ismeretlenek leverték a dancurási katonatemetőben emelt oszlopról azt a márványtáblát, amit nem sokkal azelőtt helyeztek el a megyei pártbizottság propaganda osztályának felügyelete alatt. A hamisítás román hősi halott temetővé változtatta a monarchia katonáinak nyughelyét. E tábla tűnt el aztán a forró decemberben. Az óvatosság új táblát helyezett el, egy semleges szövegűt, ami csak a hősök tiszteletére intett.
1990-től, az új táblával ellátott oszlopnál októberben, a hadsereg napján, hivatalos személyek, a helyi csendőralakulat és a görögkeleti egyház képviselői megemlékezésre gyűlt össze, szónokoltak és koszorúztak, alulírott pedig minden alkalommal megköszöntem a Hargita Népében szép gesztusukat, amit a monarchia katonáinak tiszteletére tesznek.
Az RKP propaganda osztályán, a nyolcvanas évek nagy nemzetteremtő igyekezetében ugyanis nem sokat törődtek mások érzéseivel, sőt a valósággal sem. A halottak emlékét ápoló két ország közötti egyezményeket is semmibe véve a dancurási temetőben földgyalu jelent meg, hogy eltüntesse az átkozott árulkodó kereszteket és sírhantokat. Ezt a munkát Cotfas Maria irányította. Ők tapasztalatból tudták, hogy e hamisítások eredményeként néhány év múlva már csak román hősi halottakra emlékeznek – Dancúráson is.
Amikor még volt egyfajta becsület, 1929. szeptember 4-én e sorokat küldték Bukarestből:
Agache Alexandru hadnagy!
Calugareni utca 41. szám
Sepsiszentgyörgy
Háromszék
Megkérem, vegye tudomásul, hogy szeptember 8-án Sepsiszentgyörgyre érkezik Cser Sándor úr, meglátogatni a Csík vármegyei, csíkszeredai, Uz-völgyi, gyergyószentmiklósi, kézdivásárhelyi, berecki…temetőket, ahova magyar hősöket temettek.
Éppen ezért kérem, vegye fel az illető úrral a kapcsolatot és tegyen meg mindent, hogy elkísérve segítse küldetése teljesítésében.
A látogatás eredményeit szíveskedjen közölni velünk.
V. Negreanu tábornok
Aztán a kilencvenes évek közepére megvilágosult a csendőrség is, abbamaradtak a koszorúzások. Az oszlopon az egri Mandák Attila és gyergyói barátainak köszönhetően megjelent a hiteles névsor.
A dancurási temetőben nyugszik:
Tabb Gyula, Dénes Imre, Nagy István, Reichenbach János, Csiszár János, Dufek Ferenc, Hriska Venczel, Ilja Sergej Alexandrov, Vinkovits Máté…. ismeretlen román, Sütő Sándor, Szőke József, Barics Marko, Ursic Anton, Repaszki András, Zelenko József, Alexandru Kapso, Andranecz János, Metodej Slukov, Friedman József, Kubát József, Michael Wegizowski, Balla Márton, Berki Sándor, Klier Alber, Tóth János, Borsos Ferencz, Josef Burdyl, Budai Lajos, Vojkovics János, Alois Garreis, Georg Jancsó, Szakonyi József, Offenbach József, Herman Hetwer, Konrad Knarer, Johann Lusnik, Végh János, Alois Parlovics, Josif Kalló, Anton Medweczky, Michael Kasuljan, Szabó János, Anton Paczona, Ignacz Andrasics, Potocsnik József, Emerich Teplanowski, Franz Zrim, Johann Weber, Gál András, Josef Hricaj, Gavril Zajcenko, Franz Nosek, Anton Herthold, Kovács István, Josef Zambach, Nagy Lajos, Dudek Alois, Német Lajos, Adalbert Vlanski, Hirtz András, Nagy Sándor, Garay János, Lörik Imre, Postuluk Teoder, Koncsár Kálmán, Sándor Boldizsár, Trittenwein Hermann, Langer Alois, Anton Bozeglav, Konik József, Alexandru Kucsere, Uzelac Stevo, Fontana Leonardo, Josef Hubacek, Linciski Vince, Fuhomann Franz, Kovács Ggyula.
A következők maradványait a Békás-szorosban felszámolt katonatemetőből szállították át:
Vasicek József, Kobrán Fülöp, Somogyi László, Lukácsa József, Krtschul József, Pruzianski Franz, Csepicska Pál, Tornyai László, Mikó József, Fidermuc József, Zabura Bret, Kral Franz, Szxakacsics István, Rácz Stefan, Josef Kubala, Lukács Mihály, Szabó Sándor, Bendlik József, Deil Karl, Jansuk József, Stranyi Vencel, Gustav Busckha Lőrincz Adolf, Steinfaller Fried, Hornung Mátyás, Kopetka Rudolf, Burján István, Gyuricza József, Heinrich György, Dávid Jnos, Kis Ferenc, Csók József, Máté István, Moldován József, Uglai János, Rudoki Ferenc, Páll József, Zajac Alexa, Blacsak Mátyás, Franz Smuglo, Orsós János, Josef Ziegler, Csima József, Kovács János, Péter István, Széles Ferenc, Weric Svetozar 4 ismeretlen orosz, 2 zsidó.
Az emlékfal a helytállásra is emlékeztet mai helytállókat.
Gyergyószentmiklóson egyetlen közös – nevek nélküli – emlékmű várja, hogy névsor jelenjenek meg rajta, ahogy az minden kicsi és nagy székely településen. Gyergyószentmiklós adós ezzel a több száz nevet felsoroló névsorral. Példát vehetne a falvakról, de akár a zsidó templomban található névsorról is. A helytállás újabb szép példája lehetne, ahogy az a távolról érkező, itt elesett hősök megmaradt fejfáival létrehozott emlékhely is.
