Vencser László négyhónapnyi kényszerszünet után visszatért az oltárhoz

Anyák napi ünnepi szentmisét mutatott be Linzben

Május 1-jén, Húsvét VI. vasárnapján, anyák napján Linzben a Jó Pásztor-templomban az ünnepi szentmisét dr. Vencser László, az ausztriai idegen nyelvű pasztoráció országos igazgatója mutatta be a házigazda Szabó Ernő atyával együtt. Az édesanyákat, nevelőanyákat és nagymamákat a lelkészek mellett a Felső-Ausztriai Magyarok Kultúregyesülete keretében működő linzi hétvégi magyar iskola és óvoda, a 80. sz. Árpád Cserkészcsapat diákjai és a hívek is köszöntötték. A szentmise főcelebránsa és szónoka, Vencser László nemcsak a ma élőkről, hanem az elhunytakról is megemlékezett és a jövendő anyákat is bátorította.

Szentbeszédében Vencser László először arra kérte a jelenlévőket, hogy emlékezzenek az elhunyt édesanyákra. „Sokan vagyunk, akik ma már nem tudjuk felköszönteni személyesen édesanyánkat, mert távoztak az élők sorából, elköltöztek abba az otthonba, amelyet a Mennyei Atya készít mindannyiunknak – fogalmazott. – Itt éltek közöttünk, teljesítették feladataikat, átadták nekünk a hitet, imádkoztak velünk és értünk, megmutatták nekünk az Isten felé vezető utat” – tette hozzá, majd Jézusnak az evangéliumi szakaszból hallott szavai alapján: „Ne szomorkodjatok! Elmegyek, de majd visszajövök hozzátok”, Vencser László így folytatta: „Édesanyáink elmentek, és mégis itt vannak velünk. Ők is visszajöttek. Együttlétünk módozata megváltozott, de nem szűnt meg. Ezért anyák napján velük is találkozhatunk, rájuk is emlékezünk.” E gondolatsor befejezéseként Falu Tamás Anyád című költeményének részletét idézte:

Falu Tamás: Anyád
(részlet)

Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,
Minden pillanatban gondolt ő reád.
Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt,
Félretolt az útból, s elé ő feküdt.

Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,
Ha fáztál, a lelkét terítette rád.
Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd,
Simogatta sebed, sírta könnyeid.

Mondandója második pontjában Vencser László a ma élő édesanyák köszöntésére tért ki. „Az édesanyák szeretetet érdemelnek” – vélte, majd Jézus búcsúbeszédében elmondott szavait: „Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!”, így vonatkoztatta aznapi ünnepünkre: „Jézus önmagát, az Ő magatartását állítja példaként a gyermekek, az édesanyák, az édesapák, mindnyájunk elé. Az Ő szeretete a gyermekek iránt nyilvánvaló az evangéliumokból. Ez a mai gyermekek számára is felszólítás: szeressétek édesanyátokat.

De fordítva is érvényes: édesanyák, szeressétek gyermekeiteket. Az édesanya szeretete gyermekei iránt megnyilvánul a gondoskodásban, az aggódásban, abban, hogy kaotikus világunkban miként tudja férjével együtt – vagy egyedül – nevelni őket, nekik a helyes utat mutatni. A mai evangélium ehhez a nagy feladathoz is kínál az édesanyák számára segítséget: »A Vigasztaló majd megtanít titeket mindenre.« Ma is ezt mondja Jézus, alkalmazva a mai édesanyákra. Az édesanyák köszöntése a gyermekek részéről legyen az édesanyjuk iránti szeretet kifejezése, de nemcsak ma, hanem az élet mindennapján” – hangzott a szónok útmutatása, aki a folytatásban a közösség egészéhez fordult: „Mi pedig imádkozzunk azért, hogy az édesanyák anyai küldetésüket tudják teljesíteni, hogy gyermekeiket tanítsák meg imádkozni, életüket irányítsák Isten felé, hogy keresztény hitükből később is erőt meríthessenek. Imádkozzunk azért is, hogy a magyar édesanyák itt az idegenben, az újhazában gyermekeiknek megtanítsák anyanyelvüket – ami nem könnyű, de Isten ad hozzá erőt. És imádkozzunk azokért az egyedülálló nőkért, akik nem szültek gyermeket, de életük folyamán anyaként voltak, vannak jelen világunkban, közösségeikben – mint amilyen volt például Teréz anya, és a többi nővér, akik gyermekeket oktatnak, nevelnek.”

Szentbeszéde harmadik, befejező részében Vencser László arra szólított fel, hogy bátorítsuk a jövendő édesanyákat: „Húsvéti időben a felolvasott evangéliumi szakaszok a feltámadt Jézus jelenéseiről szólnak, amikor találkozik apostolaival, tanítványaival. Minden alkalommal köszönti őket: »Békesség nektek!«, majd hozzáteszi: »Ne féljetek!« Ma is ezt hallottuk tőle: »Ne nyugtalankodjék szívetek!« A jövendő édesanyáknak is bátorságra van szükségük, hogy ne ijedjenek meg a nehézségektől, hanem vállalják a gyermekeket. Napjainkban gyakori a kijelentés: milyen élet vár a mai gyermekekre tíz-húsz év múlva? Ez mindig így volt, régen is, évtizedekkel ezelőtt; mindig így fogalmaztak az emberek. Bátorítsuk a fiatalokat: ne féljetek! Kérjük Istentől számukra a békét, hogy nyugodt környezetben, félelem nélkül tervezzenek és családot alapítsanak. Imádkozzunk, hogy a politikusok családbarát politikát folytassanak és így megalapozzák a jövő nemzedékeinek biztonságát. Ferenc pápa a közelmúltban az Amoris laetitia = A szeretet öröme címmel buzdítást küldött a családoknak. Ez a családok evangéliuma is lehetne, mert a jövőre vonatkozik, telítve reménnyel, biztatással, bátorítással.”

– Pünkösd előtt legyen imánk Isten előtt kedves és erősítse közösségeinket – zárta szavait Vencser László.

A gyermekek versmondása mellett ugyancsak megható pillanatok voltak, amikor Simonffy Erika, a Felső-Ausztriai Magyarok Kultúregyesületének tiszteletbeli elnöke kiment az oltár elé és csodálatos átéléssel elszavalta József Attila Mama című költeményét. E sorok írója pedig a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként Balogh József Mit kívánok című versével fejezte ki jókívánságait a közösség minden ünnepelt tagjának, nem kevésbé a közösség egészének:

Balogh József: Mit kívánok? 

Kívánok én hitet, kedvet,
szeretetet, hű türelmet,
utakhoz fényt, csodát, álmot,
békességes boldogságot,
magyar szót és égre kéket,
emberarcú emberséget,
verseket, célt, igazságot,
daltól derűs jobb világot,
bokrok mellé társnak fákat,
napfényt, amely el nem fárad,
tekintetet szembenézve,
éjt meg nappalt soha félve,
kézfogásos tiszta csöndet
és mosolyból minél többet!

Varga Gabriella
Címfotó: Kárpát Expressz
Belső fotók: Sebestyén Margit