Vencser Lászlót Balassi Bálint-emlékéremmel tüntették ki

„Ekkora meglepetésben még soha nem volt részem”

„Isten hozta, Isten fizesse és Isten, áldd meg a magyart!” – ezekkel a szavakkal köszöntötte Ägidius Zsifkovics horvát nemzetiségű kismartoni megyéspüspök december 20-án Kismartonban a ferences templomba ünnepi lélekkel összegyűlt magyarok sokaságát a kilencedik Balassi-misén. A kismartoni magyar vikáriátus megalapításának ötödik és a magyar szentmisék újraindításának negyedik évfordulóján Pál László püspöki helynök köszönetet mondott az egyházmegye főpásztorának e történelmi jelentőségű kezdeményezésekért és azok lankadatlan támogatásáért. A szentmisét bemutató Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök megáldotta a Balassi-emlékkardokat, Vencser László, az ausztriai idegen nyelvű pasztoráció igazgatója és Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora pedig Balassi Bálint-emlékérmet vett át a kitüntetés alapítóitól.

A magyar kortárs líra kiemelkedő alakjainak és a magyar verseket fordító más anyanyelvű költőknek adományozható Balassi Bálint-emlékkard február 14-i átadását minden esetben megelőzi annak ünnepélyes megszentelése; ezt az eseményt ezúttal december 20-án tartották Kismartonban a ferences templomban. Az alkalom egyben a kismartoni magyar katolikusok kettős évfordulója is volt, hiszen öt éve annak, hogy az egyházmegye akkor kinevezett új főpásztora, Ägidius Zsifkovics megalapította a magyar lelkipásztori szolgálat vikáriátusát és négy éve annak, hogy huszonkét év után újraindították a városban a magyar nyelvű szentmiséket.

A jubileumi ünnepi szentmise kezdetén köszöntő szavaiban Zsifkovics püspök elmondta: neki mint őshonos burgenlandinak szívügye volt, hogy az ott élő magyarok anyanyelvükön ünnepeljenek szentmisét, és örömmel látja, hogy erre valóban szükség volt. Megköszönte a híveknek és a Sopronból átjáró Mayer Eszter orgonistának, hogy a magyar misén együtt ünnepelnek, és kifejezte háláját a szentegyházi születésű Pál Lászlónak is e feladat teljesítéséért, valamint az egyházmegyei bíróságon és a Kismarton-szentgyörgyi egyházközségben végzett tevékenységéért. „Köszönöm mindenki imáját és munkáját. Kívánom, hogy ez a magyar mise legyen egy magyar sziget, ahol az anyanyelvet, kultúrát, lelki életet ápolni és továbbadni lehet” – fogalmazott Ägidius Zsifkovics. A főpásztor szavait Pál László azzal egészítette ki, hogy a magyar szentmise Kismartonban a magyarságért van, Isten dicsőségére és az embertársaik javára jött létre. „Ha közösen imádkozunk egymásért, a magyarságunkért, hiszem, hogy rajtunk lesz Isten áldása” – biztatta híveit a magyarok ügyével megbízott püspöki vikárius.

A kismartoni magyarok közösségük igen nagy kitüntetésének tekintették, hogy a Balassi-kardok megáldása ezúttal az ő ünnepi szentmiséjükön történt és hogy ezt a többszörösen jeles eseményt olyan nagyszámú, Magyarországról és Ausztriából érkező vendég, a politikai és a kulturális közélet olyan sok képviselője is megtisztelte.

Dr. Grezsa István kormánybiztos lapunknak elmondta: a Balassi-kardot nevezhetnénk a magyar kultúra kardjának, de a magyar hűség kardjának is, amely az azt megszentelő Balassi-misével együtt arra buzdít, hogy gyűjtsük össze a Kárpát-medencében erőinket, és a kultúra erejével, a hagyományainkra építve kovácsoljuk újra egy nemzetté a XXI. században a magyarságot. „A Balassi-kard a kulturális és történelmi hagyományainkat teszi élővé, vagyis összekapcsolja a múltat, a jelent és a jövendőt. S ha ezeket a hagyományokat a modern kornak megfelelően – nem pedig a régmúltba révedezve – meg tudjuk újra élni, akkor minden esélyünk megvan arra, hogy a világ magyarságát egy nemzeti közösségbe szervezzük. És ez lehet csak a célunk” – vázolta a Balassi-kard és a Balassi-mise jelentőségét a kormánybiztos.

Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök a kezdetek óta rendszeres résztvevője a díszkardok szentelésének és ünnepélyes átadásának, a szablyákat Kismartonban is ő áldotta meg. Kérdésünkre elmondta: Balassi Bálint vallásos költő volt, tehát „a keresztény értékek és Balassi ugyanaz”, a kardmegáldással együtt pedig annak a hagyománya is kialakult, hogy ennek a szentmisének más és más, hazai és külhoni templomok legyenek a helyszínei. „Magam ezt zarándokmisének nevezem, hiszen elzarándokolunk olyan helyekre, ahol magyarok élnek vagy a helynek valamilyen magyar vonatkozása van. Kulturális és lelki zarándoklat ez egyszerre” – ismertette a Balassi-miséket celebráló szegedi főpásztor.

A hagyomány szerint a Balassi-misén a kardok megszentelése mellett a Balassi Bálint-emlékérem, Rieger Tibor szobrászművész alkotásának átadása is megtörténik. Kérdésünkre válaszolva Molnár Pál elmondta: a Balassi-emlékérmet azok a „mozgalmárok” kaphatják, akik Balassi szellemi iránymutatásának megfelelően a magyarság egybentartása érdekében sokat, helyesen és szépen cselekedtek, sok hatásos tettet végrehajtottak. Mert költészetével Balassi a nemzetéért küzdött – ezt már Rieger Tibor tette hozzá, aki szerint az a tény, hogy a kardszentelés immár második alkalommal kis-Magyarország határán kívül történik, a nemzet egységét fejezi ki, amire törekednünk kell. „Ha nem fogunk össze, végképp elveszünk” – vélelmezte az „M. S. mester”-díjas szobrászművész.

 

A budapesti Misztrál Együttes és a soproni Julianeum Énekkar gyönyörű zenei szolgálatával bemutatott kismartoni ünnepi szentmisén láthatóan óriási meglepetésként érte a koncelebráló Vencser Lászlót, az ausztriai idegen nyelvű lelkészségek országos igazgatóját és Varga Jánost, a bécsi Pázmáneum rektorát, amikor a nagy reneszánsz költőről elnevezett kitüntetések alapítója, Molnár Pál az ambóhoz lépett és kimondta nevüket a kuratórium Balassi Bálint-emlékéremmel való elismertjeiként.

– Aki ismeri Vencser Lászlót, már érti, miért választotta papi jelmondatául Jézusnak e szavait: „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon másokat” (Mt 20,28). Vencser László is mindig másokat szolgált és szolgál ma is, ami hitbéli meggyőződése és papi hitvallása mellett nagyfokú szociális érzékenységéből és népe, nemzete iránti erős elkötelezettségéből fakad. Erdélyi születésűként és Ausztriába települt magyarként nem is tudja másként, csak egységben látni a magyarságot, a katolikusságot. Ez megmutatkozik abban is, hogy fáradhatatlan hídverő. Találóan fogalmazta meg róla Tempfli Imre stuttgarti teológus, történész: „Hidat vert régi és új, ódon és haladó, szeminaristák és elöljárók, ember és ember között, majd amikor a Gondviselés úgy hozta, hidat vert Ausztria és szeretett pátriája: Erdély, végül Gyulafehérvár és Linz között.” Vencser László töretlenül hiszi, hogy lehetséges az „egység a sokféleségben”, s ezért ő maga is mindent megtesz. Sokan iránytűként tekintenek rá, s nem ok nélkül: ő nemcsak idézi, követi is Márton Áron szavait, miszerint: „A vállainkra nehezedő szerep nagy és felelősségteljes, de úgy becsülnek meg s az idők mérlegén annyit nyomunk, amennyi igazi értéket önmagunkban, magatartásunkban, feladataink teljesítésében felmutatunk.” Éppen ez: az igazi értékfelmutatás Vencser László legfőbb törekvése, célja és elért eredménye – hangzott el a laudációban a gyergyóditrói születésű erkölcsteológusról, akinek a Rieger Tibor szobrászművésztől átvett Balassi-emlékéremmel és a Molnár Páltól átvett oklevéllel a kezében ezek voltak az első szavai: „Ekkora meglepetésben még soha nem volt részem.” Márton Áron tanítványa és szenteltje a továbbiakban elmondta: az elismerés újabb ösztönzés számára ahhoz, hogy emberként, magyarként és papként helytálljon, amire eddig is törekedett és ami ezután is a legfőbb feladata lesz.

– Beleszülettem egy nemzetbe, majd a keresztség által tagja lettem egyházamnak. A papszentelésben szolgálatot vállaltam. Az emberekért szándékoztam tevékenykedni, őket akartam bátorítani, velük járni az élet mindennapjaiban azon az úton, amelyet Isten nekünk kijelölt. Az emberért lett Isten emberré, és Isten után nekünk is az embert kell a középpontba állítanunk. Ezért volt számomra fontos mindig az ember. A törvényeket is csak eszköznek és nem célnak tekintettem és tekintem. Szolgálni és nem uralkodni hívott minket, papokat az Isten. Ezt akarom a jövőben is tenni és ezt szeretném látni paptársaim életében is – összegezte érzéseit és álláspontját a sajtó képviselőinek Vencser László.

Kismartonban Balassi Bálint-emlékéremmel ismerték el Varga János, a bécsi Pázmáneum rektorának emberi és papi érdemeit is.

Hajas Gábor bécsi magyar követ is együtt ünnepelt a közösséggel. A két, Ausztriában szolgáló magyar lelkipásztor kitüntetéséhez ezeket a szavakat fűzte: „A mi örömünk legalább akkora volt, mint amit az ő szemükben láttunk. Nekünk is felemelő érzés volt mindaz, aminek a mai napon a tanúi lehettünk.”

Molnár Páltól megtudtuk: a Balassi-kardokat 2016. február 14-én immár 20. alkalommal adják majd át. Az egyik, most megáldott szablya Agócs Sándor Kecskeméten élő költő, a másik Harada Kijomi japán műfordító kezébe kerül, aki József Attila és Ady Endre verseit fordította eddig japánra. „Kérésemre most lefordított egy Balassi-verset is, és nagyon tetszett neki. Köszönte, hogy felhívtam Balassira a figyelmét” – osztotta meg velünk az értesülést a Balassi Bálintról elnevezett rangos elismerések alapítója.

Pál László, a kismartoni magyar katolikusok lelkésze és a rendezvény házigazdája a szentmise végén így köszönt el az ünneplő hívektől: „Azt a lelkületet: melegséget és szeretetet, amit a magyar himnusz és a székely himnusz ébresztett fel bennünk, vigyük magunkkal a karácsony ünnepére, és adjuk tovább családjainknak, hozzátartozóinknak, mindenkinek, akikkel együtt ünnepeljük Jézus születését. Ugyanakkor imádkozzunk azokért az emberekért, akik karácsonykor még szeretetet sem kapnak…”

Karácsony napjaiban biztosan eszünkbe jutnak majd a Kismartonban hallott szavak, akárcsak Balassi verssorai is: „Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr…”

Varga Gabriella

Ft. Dr. Vencser László

Gyergyóditróban született 1947. június 17-én. Teológiai tanulmányait 1965 és 1970 között folytatta a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán, ahol Márton Áron püspök is a tanára volt. 1970 és 1975 között Rómában tanult; közben 1971. szeptember 12-én szülőfalujában, Ditróban Márton Áron püspök pappá szentelte. Rómából hazatérve, 1975-től 16 éven keresztül a gyulafehérvári szemináriumban erkölcsteológiát tanított és 1981–1991 között a papnevelő intézet vicerektora volt. 1990–1991-ben a Gyulafehérvári Egyházmegye Caritas-szervezetének igazgatójaként is dolgozott. 1991. szeptember 1-jétől Ausztriában él, a linzi egyházmegye Lelkipásztori Hivatalánál az Idegennyelvű Lelkészségek Szakosztályának irányítója és a katolikus idegen nyelvű pasztoráció országos igazgatója. Társalapító-társelnöke a 2010 márciusában létrehozott Jakab Antal Keresztény Körnek, amelynek keretén belül az egy nemzetben való gondolkodás jegyében a Kárpát-medencében és a nyugati diaszpórában jelentős egyházi és kulturális tevékenységet fejt ki. Rendszeresen jelennek meg írásai különböző erdélyi, magyarországi, ausztriai és más külföldi lapokban. Több könyv szerzője/társszerzője, szerkesztője/társszerkesztője, lektora.