1.
Többször jeleztük már, hogy a hazai román és magyar közösség közti viszony folyamatos romlásában komoly szerepet játszanak a különféle hatóságok. Ezt tökéletesen példázza a következő eset:
Egy maroshévizi volt kommunista pártaktivista, Ilie Sandru idén februárban közzétett a megye román napilapjában egy cikket, ezzel a címmel: Revizionismul unguresc – boala canceroasa, fără leac! (A magyar revizionizmus – egy gyógyíthatatlan rákos betegség). A cím magában meglehetősen sokatmondó, hát még az írás (mint később látható lesz). Éppen ezért felhívtuk a kiadó figyelmét, hogy a cikk közzétételével maga is bűnrészes a közösség elleni uszításban, s felkértük, hogy távolítsa azt el. Ez pár nap múlva meg is történt, ellenben később azzal szembesültünk, hogy újabb írások jelennek meg ugyanezzel a címmel, szám szerint további nyolc. S ekkor már hiába kértük azok eltávolítását, választ nem kaptunk, a cikkek pedig maradtak. Sőt, mint később kiderült, az első, amit még letöröltek tulajdonképpen újraközlése volt egy eredetileg még 2016-ban megjelent cikknek, ami máig is elérhető itt:

http://informatiahr.ro/revizionismul-ungar-un-monstruos-angrenaj-destabilizator-in-europa/

Ebből elég az első bekezdést elolvasni (amiben a szerző a magyarok pszichés struktúrájáról értekezik, aminek egyenes következménye ez a beteges revizionizmus), hogy az embernek kinyíljon a bicska a zsebében. A folytatásban pedig, a kilenc részen keresztül összehord hetet-havat (elsősorban a szokásos román ferdítéseket és hazugságokat a történelemről), ha valakinek sok az ideje és erősek az idegei, megtalálja ezeket itt:

http://informatiahr.ro/revizionismul-unguresc-boala-canceroasa-fara-leac-2/
http://informatiahr.ro/revizionismul-unguresc-boala-canceroasa-fara-leac-3/
http://informatiahr.ro/revizionismul-unguresc-boala-canceroasa-fara-leac-4/
http://informatiahr.ro/revizionismul-unguresc-boala-canceroasa-fara-leac-6/
http://informatiahr.ro/revizionismul-unguresc-boala-canceroasa-fara-leac-7/
http://informatiahr.ro/revizionismul-unguresc-boala-canceroasa-fara-leac-8/
http://informatiahr.ro/revizionismul-unguresc-boala-canceroasa-fara-leac-9/
(Az 5. részt valamiért törölték, így azzal nem tudunk szolgálni.)

A téma nyilván felkeltette más “nemzetvédők” figyelmét is, így a cikkeket lelkesen reklámozta Dan Tanasă meg a románok “civil” fóruma, többek közt a Facebookon, ahol jól lemérhető volt a hatás is, mert változatos magyargyalázó hozzászólásokat váltottak ki.
Tekintettel az elutasításra, panaszt tettünk a Diszkriminációellenes Tanácsnál, amelyik ezúttal a szokásosnál operatívabb volt, a múlt héten már kézhez is kaptuk a határozatukat, amiről elsősorban azt lehet elmondani, hogy az egyszeri lány jut róla az ember eszébe, aki hozott is meg nem is. Konkrétabban:
– Megállapították, hogy a revizionizmus elleni harc az helyes dolog, márpedig Magyarországon politikai szinten igenis létezik revizionizmus. Épp csak elfelejtették bizonyítani is ezt az állítást, ami igencsak sértő Magyarországra nézve. Arról nem beszélve, hogy a cikkek válogatás nélkül minden magyar emberre és intézményre húzzák rá a revizionizmus vádját, ami végképp nem áll, s ezért törvénysértő.
– Kimondták, hogy a szerző sajátos történelemszemlélete még belefér a szólásszabadsághoz való jogba, ezért őt elítélni nem lehet. Tették ezt függetlenül attól, hogy egy dolog a vélemény, s más az, amikor nyilvánvaló és tényszerű hazugságokat ír le valaki, azzal az egyértelmű céllal, hogy megsértsen egy egész népet, illetve ellene uszítson egy másikat.
– Úgy értékelték, hogy egyes általánosító negatív kijelentések valóban törvénysértőek, ezért a bepanaszoltakat – tessék kapaszkodni – megrovásban részesítették. Ezt azzal az indoklással, hogy ne korlátozzák túlzott mértékben a szólásszabadsághoz való jogukat.
– Végül azt ajánlották (sic) a bepanaszoltaknak, hogy a jövőben tartózkodjanak a hasonló cselekedetektől.
S mi az amit nem tett meg a Tanács? Van olyan egy pár, ugyanis azt is kértük, hogy büntessék meg a bepanaszolt személyeket (márpedig egy megrovás nem tekinthető büntetésnek), hogy kötelezzék őket a szövegek eltávolítására mindenhonnan (beleértve a hozzájuk fűzött hozzászólásokat is), hogy kötelezzék őket arra, hogy a határozatot tegyék közzé a sajtóban, illetve hogy tartsák megfigyelés alatt azokat az internetes felületeket ahol ezek a szövegek megjelentek, s szükség esetén indítsanak eljárást hivatalból, ha még hasonlókat tapasztalnak. Ezekből a Tanács semmit nem tett meg, ráadásul meg sem indokolta, hogy miért nem hozta meg ezeket az intézkedéseket (ami azt is jelentheti, hogy nem voltak érveik ellenük).
A határozat ellen természetesen fellebbezést nyújtunk be a Táblabíróságra, ugyanis az már magában törvényellenes, hogy számos kérésünk felett egyszerűen átsiklottak, arról nem beszélve, hogy a megállapításaik (mint fentebb jeleztük) erősen vitathatóak, illetve a “büntetés” kiszabásakor nem vettek figyelembe lényeges dolgokat:
– nem egyedi esetről van szó, hanem egy cikksorozatról
– rögtön az elején jeleztük nekik, hogy törvényt sértenek, mégsem álltak le
– a bepanaszoltak közül Tanasă is meg a “civil” fórum is visszaeső, Tanasă ellen az elmúlt egy évben ez a harmadik elmarasztaló határozat.
S ami a legfontosabb: a büntetés célja a bűnismétléstől való elrettentés, márpedig ez a megrovás azt a célt nyilván nem éri el, az összes bepanaszolt azóta is folytatja változatos magyarellenes ténykedését. Éppen ezért túlzás nélkül elmondható, hogy a törvényes feladatával ellentétes módon, a Diszkriminációellenes Tanács ezzel a határozatával is tulajdonképpen serkenti a törvénysértést, azt üzeni a potenciális elkövetőknek, hogy csak rajta, bátran, részünkről majd megússzátok egy megrovással.
S ha valakinek ez nem volna elég: van olyan tagja a Tanácsnak, aki különvéleményt fogalmazott meg, miszerint ez is túlzás, a megrovással megsértették a bepanaszoltaknak a szólásszabadsághoz való jogát!

2.
A másik ügy, amiről ma beszámolunk még nincs ilyen előrehaladott szakaszban, ellenben az alakulása mindenképp figyelmet érdemel. Van ugyanis egy Calea Neamului nevű, igencsak vasgárdista szellemű szervezet (vezetője Mihai Sorin Tîrnoveanu), amelyik egyre aktívabban van jelen a székelyföldi közéletben, tevékenysége pedig – változatos módon – az etnikumok közötti feszültségek szítását célozza. (Aki többet akar megtudni róla, annak ajánljuk ezt a cikket). Az elnök ténykedését mi is figyelemmel követjük egy ideje, s miután összegyűjtöttünk 14 kellően kirívó példát, múlt hónap elején panaszt tettünk ellene a Diszkriminációellenes Tanácsnál. Az pedig ismét szokatlanul operatív volt (lehetséges, hogy valamire mégis csak jó volt az a tavalyi panasz az ügyészségen az időhúzások miatt?), s már ki is közölte neki a panaszunkat és beidézte a feleket meghallgatásra e hó 27.-ére. A bepanaszolt pedig nem hazudtolta meg magát, mert ahelyett hogy a védekezését készítené elő (ugyanis diszkrimináció esetén kivételesen az van, hogy a bepanaszolt kell bizonyítsa az ártatlanságát), teljes pályás ellentámadásba lendült, s megtöltötte az online teret panaszkodással és rágalmazással. Ezt úgy kell érteni, hogy a különböző Facebook-oldalakon és csoportokon kívül ezidáig 12 online sajtótermék foglalkozott a témával (ez pár nap alatt, a szám pedig napról napra nőtt, tessék csak a keresőbe beírni hogy “Árus Tîrnoveanu”), az összes nyilván a Tîrnoveanutól származó információkra alapoz (mert ilyen a román sajtó azon része amelyik fogékony a témára, nagyon vigyáz arra, hogy a másik fél álláspontja nehogy nyilvánosságot kapjon). A beállítás pedig az, hogy azért támadják a magyarok, mert ő segít a székelyföldi (azaz Hargita és Kovászna megyei) románoknak megőrizni az identitásukat, illetve azért, mert szereti Eminescut. A manipuláció egészen addig megy el, hogy pl. a fentebb már említett Informatia Harghitei azzal a címmel számol be az ügyről, hogy aki Eminescut meri idézni, azt Árus Zsolt börtönbe akarja juttatni. (Csak a rend kedvéért: azt általánosítják, hogy az egyik példa amit a panaszhoz mellékeltünk egy részlet Eminescunak egy mélységesen gyűlölködő magyarellenes publicisztikájából; a Diszkriminációellenes Tanács pedig maximum pénzbírságot szabhat ki, tehát börtönbüntetés szóba se jöhet.) Ennek a kampánynak pedig megvan a hatása is, ugyanis a megszámlálhatatlan bátorítás mellett sokan úgy reagáltak, hogy meg kell védeni ezt az ártatlan jó embert a magyarok ármánykodásaitól (mert ugyebár a Tanács elnöke is magyar, aki nyilván összejátszik a panaszossal), s megindult a szervezkedés, hogy 27.-én minél többen jelenjenek meg e célból a Diszkriminációellenes Tanácsnál. Esély van tehát arra, hogy aznap lesz egy jó kis magyarellenes hőbörgés Bukarestben, amire mindenképp fel kell készülni. Az alapítványunk elnöke természetesen meg fog jelenni a meghallgatáson, vállalva minden kockázatot, elvégre mikor belevágtunk ebbe a munkába akkor tudtunk, hogy e tevékenységünk komoly érdekeket fog sérteni, illetve azt is tudtuk és tudjuk, hogy a Vasgárda szelleme sajnos sokakban él még ebben az országban. Már csak ezért is elítélendő és káros az, hogy a hatóságok nem lépnek fel kellő határozottsággal az etnikumközi feszültségeket szítók ellen.

Árus Zsolt

Címfotó: Biró István