Érik az embert ilyenek, még akkor is, ha – miképpen a szellemes román mondás tartja – Romániában élünk és ez leköti minden időnket.

Ezek közé sorolható kétségtelen a Hargita megyei prefektus ellen megnyert per, főleg mióta az ítélet jogerős lett. Persze annak végrehajtása – mint az várható volt – döcögős, de történnek annak következtében olyan dolgok, amelyek – joggal gondolom – példa nélküliek a 21. század Romániájában. S mivel a végrehajtás ütemével szembeni elégedetlenségemnek újabb perrel adtam nyomatékot, ezért a prefektus bizonyítási kényszerben van. Annak köszönhető, hogy a válasziratához egy egész paksaméta dokumentumot csatolt, amikkel mind azt igyekszik bizonyítani, hogy ő aztán nagyon igyekszik, az ítélet végrehajtása rendben zajlik.

Eme paksamétában pedig találhatóak valóban figyelemre méltó dokumentumok, amelyekből a következőkben – ahogy az időm, illetve frissebb, aktuálisabb témák engedik – néhányat közzéteszek itt, hadd tudjon róluk más is.

Kezdetnek itt van talán a legjelentősebb, a február végi prefektusi kollégium (ahol a megyében található fontos intézmények vezetői szoktak összeülni) jegyzőkönyvének utolsó oldala:

prefektusi-kollegium-jegyzokonyv

Az utolsó pont – ami alá is van húzva – így hangzik:
Létezik egy 2015.XI.10.-i keltezésű, a kisebbségi jogokra vonatkozó ítélet, ami Árus Zsolt keresete nyomán született. Ennek nyomán a prefektus úr felszólítja a megye összes intézményének a vezetőit, hogy ellenőrizzék a kisebbségi nyelvek használatának betartását, illetve a közérdekű információk közzétételének a helyzetét. Egy tíz napos határidőt szabott meg arra, hogy az intézmények vezetői tájékoztassák a prefektusi intézményt az adott intézményben tapasztalható helyzetről.

Azt javasolom hát mindenkinek, aki különféle hivatalokban szokott megfordulni, hogy ezt az oldalt nyomtassa ki és tegye magához, hogy szükség esetén bármikor tudja felmutatni.

Befejezésképpen pedig ne vegye senki rossz néven, de nem lehet megkerülni azt, hogy egy ilyen felszólítást az elmúlt sok-sok évben bármikor és akárhányszor megfogalmazhattak volna azok a magyar emberek, akik hosszabb-rövidebb ideig prefektusi tisztséget töltöttek be. S mindazokat, akik ezt nem tették meg hadd kérjem meg tisztelettel arra, hogy még választási kampány idején se jelenjenek meg ismét, s ne osszák senkinek az észt arról, hogy miképpen is kell a magyar közösséget képviselni.

Árus Zsolt