Némi jogi kacskaringó után, kedden első fokú (tehát nem jogerős) ítélet született abban a peremben, amiben azt kérem a törvényszéktől hogy állapítsa meg, hogy Hargita megye prefektusa megszegte a törvényt amikor nem is válaszolt a tavaly novemberi petíciómra, illetve, hogy kötelezze őt arra, hogy oldja meg a vonatkozó jogszabály előírásainak megfelelően a petícióban felvetett problémát.
    Jó kis jogállam, mondhatja valaki, hisz holnap lesz egy kerek éve, hogy a kérést megfogalmaztam, s nemhogy végrehajtva nincs, de még el fog telni egy idő az ítélet megszövegezésével és kiközlésével, utána várhatóan a prefektus fellebbezni fog, s csak a Fennvaló tudja, hogy mikor és miképpen fognak jogerősen dönteni a marosvásárhelyi táblabíróságon. Viszonyítsuk ezt ahhoz, hogy a kérést a prefektus 30 napon belül meg kellett volna oldja. S tegyük hozzá azt, hogy a prefektus egyik fő feladata az, hogy felügyelje a törvények tiszteletben tartását. Mit lehet erre mondani? Óvodás gyerekek a homokozóban komolyabban, a játékszabályok pontosabb betartásával játszanak.
    A dolognak van még egy külön pikantériája. A törvény azt mondja (hogy miért azt most hagyjuk), hogy minden közérdekű felirat kétnyelvű kell legyen a megyében, felül a román és alatta a magyar szöveg. S lám, a prefektust egyáltalán nem zavarja azon esetek megszámlálhatatlan sora, ahol valami csak románul van felírva, de ádázul hadakozik minden olyan esetben, amikor a felirat kétnyelvű, de a magyar van felül (mint tette ezt Csíkszeredában a forgalmi tájékoztató táblák esetében). Nyugodtan meg lehet mintázni róla a kettős mérce szobrát.
    Az igazsághoz pedig hozzátartozik az is, hogy ez az egész nem ember-, hanem rendszerfüggő. Nem arról van szó, hogy a prefektus rossz ember, ha kerülne helyette egy jobb, akkor az nem ezt tenné. Ugyanis mióta érvényben van a kétnyelvű feliratokra vonatkozó előírás, azóta sokan melengették már a prefektusi széket. Volt köztük magyar ember is, a jogainkért oroszlánként küzdő szövetség oszlopos tagja, de tőle is csak annyi telt, hogy küldött nekem egy levelet amiben arról tájékoztatott, hogy ő intézkedett, majd rá néhány napra valóban postázott némi halovány felszólításokat, amiknek senki nem tett eleget, de ez őt már picikét se zavarta. Tudomásul kell venni, hogy ez állampolitika, aki odakerül, az a kormány utasításait követi. S ugyebár köztudott, hogy Románia hímes tojásként kezeli a nemzeti kisebbségeket (így a magyarokat is), de hogy ez a gyakorlatban mit is jelent, azt tökéletesen szemlélteti ez:

Árus Zsolt