Az RMDSZ-nek érthető és célravezető az álláspontja a gyermekközpontú oktatásról: az új tanügyi törvénynek magába kell foglalnia mindazon eredményeket, amelyeket az elmúlt 26 évben a kisebbségi jogok területén elértünk. Előre kell lépnünk azokban a kérdésekben, amelyek a törvények alkalmazását illetik, külön kiemeltem a román nyelv speciális oktatását a magyar, de más kisebbségi iskolákban is. Arra hívtam fel a figyelmet, hogy egy percig sem szabad igavonókként tekinteni a diákokra, az iskolák nem működhetnek papírgyártó üzemekként, a pedagógusoknak pedig elsősorban az osztályokban, a gyermekek között van a helyük – hangsúlyozta Szabó Ödön parlamenti képviselő azt követően, hogy február 29-én, hétfőn a Szövetség tanügyreformáló prioritásairól számolt be a tanügyminiszternek.

A közmeghallgatásra érkező Adrian Curaj szaktárca-vezetőnek Szabó Ödön három kérdésben foglalta össze az RMDSZ elvárásait. „Az elkövetkező időszakban készülő tanügyi törvénynek magába kell foglalnia mindazon eredmények sorát, amelyeket az elmúlt 26 évben a Szövetség elért a kisebbségi oktatás területén. A megszerzett jogokat nem vehetik el tőlünk, nem csorbíthatják” – mutatott rá a parlamenti képviselő. Hozzátette: fontos, hogy előrelépés történjen a tanügyi törvény alkalmazását illetően, hiszen olyan intézmények létrehozását is taglalja, mint a kisebbségi pedagógusképző központ, vagy az oktatás-kutatási intézményen belüli kisebbségi osztály létrehozása. De meg kell követelni a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemtől is, hogy alkalmazzák a törvényt.

„Említést tettem arról is, elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a szülők és gyermekek szabadidejét nem a közös séták eltervezése teszi ki, hanem az otthoni bajlódás a román nyelvvel” – adott hangot meggyőződésének Szabó Ödön. A most készülő kerettantervről a Szövetség egyértelmű álláspontja, hogy tehermentesíteni kell a diákokat, akikre egy percig sem szabad igavonókként tekintenie a rendszernek. „A hasznos tudás átadása a célravezető. Arra kell lehetőséget biztosítani, hogy a szülők, a helyi közösségek megfelelő sajátossággal vértezhessék fel gyermekeket, azért hogy a munkaerőpiacon a későbbiekben megtalálhassák helyüket. A diákok életének le kellene egyszerűsödnie” – érvelt.

„Mindemellett azt is szeretnénk, ha az iskola nem papírgyártó üzemként működne, a pedagógusok nem azzal lennének leterhelve, hogy bizottságok sorát alapítják meg, nekik a gyermekek között a helyük. Az egyik felmérésünk világosan rámutat a rendszer buktatóira: egy kisebb iskolában több bizottságot kell működtetni, mint ahány pedagógus van” – összegezte Szabó Ödön beszámolva arról a fejetlenségről, ami például a Bihar megyei érszőllősi iskolát érintené: 26 bizottságot kellene létrehozni ott, ahol 14 a pedagógusok száma.