…hogy a Nép Ügyvédje ajánlást fogalmazott meg a Belügyminiszternek

Nos, az a “magyar nemzetiségű személy” én lettem volna, egy és ugyanaz, aki a Diszkriminációellenes Tanácsnál is panaszt tett a Belügyminiszter ellen. S tekintettel arra, hogy mit állapított meg a Tanács, immár joggal várható el, hogy a rendőrség és a csendőrség magyar vidéken fogadja el a magyar nyelvű nyilatkozatot is, ha pedig mégsem (s „nyilatkozat hiánya” miatt megbírságolnak valakit), akkor az ellen bírósághoz kell fordulni, és az köteles a bírságot eltörölni.

Amúgy a Nép Ügyvédje intézkedéséről magam is kaptam értesítést, aminek kapcsán két dolgot azért hadd mondjak el:

1. Magyar nyelven van megírva. Nem árt ugyanis mindenkinek tudni, hogy joga van ehhez az intézményhez anyanyelvén fordulni, s az ugyanazon a nyelven fog válaszolni.

2. Abban hivatkoznak a 35/1997-es törvény két cikkelyére, a 24.-re és a 26.-ra. A 24. cikkely valóban ajánlások tételére jogosítja fel a Nép Ügyvédjét, ellenben a 26. cikkely felszólításról beszél, s a felszólított azon kötelességéről, hogy annak tegyen eleget. Következésképpen ugyan a válaszban az áll, hogy a Nép Ügyvédje „kéri a Belügyminisztert”, de nagyon remélem, hogy azt a miniszter kötelező érvényű felszólításképp fogja értelmezni és betartani.

Árus Zsolt