Pap József polgármesterre emlékezem

    Az emberi élet természet adta törvényei által kényszerítve, megkésett gondolatokat fogalmazok meg, amikor Pap Józsefre, Gyergyószentmiklós nemrég elhunyt polgármesterére emlékezem.

    Munkás, emberi életútja, a megvalósított álmok példájával igazolta, hogy a tettek embere volt. A munka tisztelete jellemezte, az volt értékrendszerének magva. ,,Amit én megcsinálhatok, az kötelez,, – vallotta és cselekedte. Az önzetlen ember tiszta tekintetével nézett a jövőbe, nem könnyű időkben, ’89 előtt és után, mindig egészséges életszemlélettel.

    Sikeres vállalkozóként nem csak szemlélte a közélet kihívásait, gondjait, hanem vállalta a közösség ügyeinek képviseletét, sokszor ellenséges közegben, a meg nem értés keserű terhével, a személyét és munkáját ért vesztességekkel. Meggyőződéssel állítom, többet adott a városnak, mint amennyit kapott. Számára a tenni akarás volt a fontos, így ítélte meg a maga és embertársai munkáját. A közéletben, akár személyes életünkben nem csak sikerek vannak, a fontos, hogy szándékaink eredője a jó felé mutasson. Ő ennek bizonyságát adta. Pap József polgármesterként méltányolta és folytatta elődei munkáját, amit hátrahagyott folytatni lehetett.

    Egy kisváros szerény lehetőségei között a továbblépés útját kereste, nem sok segítséggel. Egyedüli biztos támassza családja volt. A megomló világgazdaság, a keserű hazai politikai és gazdasági viszonyok közepette partra szorított város vezetőjeként próbált helytállni. Becsületére váljék, mindezt a közösségért küzdve és egyenes gerinccel tette. Az őszinte szó és a tisztességgel végzet munka volt a fegyvere.  A közösség későn ébredt arra, hogy az ügyek megoldásában nem nagy ötletekre, hanem felelős cselekvésre van szükség. Pap József példát mutatott a közpénzek kezelése által, kivívva a város polgárainak tiszteletét. Polgármesterségének idején elért eredmények kézzelfogható bizonyítékai ennek. Mindennek az elhallgatása nemcsak értékeinkről való lemondás, hanem felelőtlenség.

    Amikor egy végérvényesen lezárult életutat szemlélünk, a viták elnémulnak és elcsendesülünk. Az ilyenkor megélt pillanatokban közelebb kerülünk egymáshoz. Ez azt jelzi, hogy a szeretet keresi az útját, lélektől lélekig. Éljünk ennek ajándékával. A megbékélésben és elismerésben nem a múltat szépítjük, hanem a jövőt építjük.

dr. Dézsi Zoltán

2017. január 23.  Gyergyószentmiklós