Két nap telt el azóta, hogy a hazai intézmények működéséről írtam itt, s máris tudok szolgálni egy szemléletes példával.
    Történt ugyanis, hogy a kormány honlapján megjelent egy közlemény, amiben arról tájékoztatták az érdeklődőket, hogy milyen témák szerepelnek a szeptember kilencedikei kormányülés napirendjén. S mivel ezek között szerepelt a közbiztonsági stratégia elfogadása is (aminek a tervezete ellen joggal fogalmazódtak meg kritikák), keresztül-kasul bogarásztam a honlapjukat, keresgéltem az elfogadott stratégiát. Egy idő után aztán feladtam, s írtam nekik egy levelet, amiben megkérdeztem, hogy végül elfogadták-e a stratégiát, s ha igen, akkor hol lehet megtalálni az elfogadott változatot.     Pár nap múlva válasz is érkezett, amiben tájékoztattak arról, hogy egy határozattal (a számát nem tartották fontosnak közölni) elfogadták, s megtekinthető itt.
    Nézem, s hát látom, hogy a megadott helyen a tavasszal közzétett tervezet szerepel. Ez még nem volna a világvége, hisz lehet hogy változtatás nélkül fogadták el, de az ember elvárná, hogy ha ez is a helyzet, a dokumentum kerüljön át a tervezetek közül az elfogadott stratégiák közé, mert van ezeknek külön menüpontja. De biztos ami biztos alapon visszakérdeztem, hogy ezek szerint változtatás nélkül fogadták el? S ha már írtam, még két kérést is megfogalmaztam: adják meg a határozat számát, amivel ezt a stratégiát elfogadták, illetve annak a kormányhatározatnak a számát, amivel a kormány honlapján található kisebbségi stratégiát annak idején elfogadták. Erre a levélre érkezett a következő válasz: kormany-valasz-szept-17
    Ebben arról tájékoztatnak, hogy a memóriumomat átküldték a Hivatalos Közlönynek, illetve az Interetnikai Kapcsolatok Osztályának, hogy azok hozzák meg a szükséges intézkedéseket. A megkeresett hivatalok a törvényes határidőn belül tájékoztatni fognak a meghozott határozatokról.
    Tehát: megkérdeztem a kormánytól azt, hogy az ülésükön változtattak-e egy megszavazásra előterjesztett dokumentumon, illetve megkérdeztem két kormányhatározat számát. Ki más tudna ezekre a kérdésekre válaszolni, mint maga a kormány, aminek a tevékenységére vonatkoznak a kérdések. Erre onnan továbbküldik a kormány egyik hivatalához (amiben még pislákol valami ráció, mert három kérdésből egyiknek köze van ama hivatal tevékenységéhez), illetve – s itt már megáll az ész – a Hivatalos Közlönyhöz. Erősen kíváncsi vagyok, hogy a három kérdés közül melyikre fog választ adni eme intézmény, de nem lepődnék meg ha a válaszuk annyi lenne, hogy nem illetékesek és nem tudnak egyikre sem választ adni.
    S ezt a munkát emberek végzik, akik havonta fizetést kapnak a mi adóinkból, a munkaidejükben pedig azzal vannak elfoglalva, hogy az állampolgárokat szívatják.

Árus Zsolt