A prefektus, a törvények és a logika

Maradjunk még a prefektus válasziratánál, mert Goga uram hozza a formáját. Ezt bizonyítandó álljon itt két oldal a válasziratából:

ms-prefektus-valaszirat

Az egész dokumentummal nem akarom fárasztani a tisztelt olvasót, mert ennyi szerintem bőven elég arra, hogy képet alkothasson arról, aki a román kormány helytartója Marosvásárhelyen. Sőt, még ezt a két oldalt sem kell végigolvasni, elég ha a kiemelt négy részre koncentrálunk:

1. Itt azt állítja a prefektus, hogy ő aztán olyan törvénytisztelő, hogy csak na, a megye magyar lakói bátran fordulhatnak szóban is, meg írásban is. nemcsak hozzá, de a megyében található többi állami közintézményhez is.

2. Később nagyszerű törvényismeretről tesz tanúbizonyságot, szó szerint idézi a prefektusi intézményre vonatkozó törvénynek az anyanyelv használatára vonatkozó előírását.

3. Aztán fordul 180 fokot, vet két logikai bukfencet, s kijelenti, hogy mégha létezne is ilyen törvényes előírás (mármint, ami az anyanyelv használatára vonatkozik), akkor is annak végrehajtásához szükség lenne a magyar nyelvet ismerő alkalmazottakra, vagy pénzre, amiből fordítókat lehetne megfizetni. Itt az ember már áll és néz ki a fejéből, mert ez azért meredek: ő maga idézi az előírást, majd a következő mondatban szintén ő vonja kétségbe annak létét.

4. S itt elérkezünk (némi képzavarral élve) a csúcspontra, ahol a kör bezárul: megtudhatjuk, hogy márpedig a Maros megyei prefekturának se magyarul tudó alkalmazottai nincsenek, se pénze fordítókat megfizetni. A következtetést már csak azok kedvéért írom le, akik – ugyan magyarok lévén, de – a prefektus IQ-jával bírnak: a Maros megyei magyarok bátran fordulhatnak szóban is, meg írásban is anyanyelvükön a prefektushoz, meg egyéb közintézményekhez, ellenben abban ne reménykedjenek, hogy a gondjuk, panaszuk megoldódik, mert azt ott az ég adta világon senki nem fogja érteni. Az intézmény jelmondata ezek szerint: Szolgálunk, habár nem értünk!

Árus Zsolt
Címfotó: zi-de-zi.ro