Sokadszor mondjuk: nem csak kötelező, de érdemes is

Mottó:
“Amit erő vagy hatalom elvesz,
azt idő és szerencse visszaadhatják.
De amiről a nemzet önként lemondott,
annak visszaszerzése kétséges.”
(Deák Ferenc)

Ezen gondolat szellemében mondjuk el újra és újra, immár évek óta, hogy ha valakit jogsérelem ér, az ne hallgasson, ne tűrje el, hanem tegyen ellene, forduljon az igazságszolgáltatáshoz. Tegye ezt még akkor is, ha számtalan példa van arra, hogy a romániai bíróságok részrehajlóak, sőt, még az Emberi Jogok Európai Bíróságán se mindig az igazság győz. Ez pedig hatványozottan igaz olyan esetben, amikor a támadás nem egy személyt, hanem egy közösséget éri, legyen az közvetlenül vagy közvetve (az adott közösség vezetője révén). Egy vezetőnek ugyanis egyrészt ki kell állnia a közösség és annak jogai mellett, másrészt pedig példát kell mutatnia mások számára. Ha tehát egy jogalap nélküli felszólítás érkezik bárkitől (legyen az hatóság vagy önjelölt “jogvédő”), arra érdemben meg kell válaszolni, el kell utasítani. Ha pedig a dologból per lesz, abba bele kell állni és végig kell vinni, főleg olyan körülmények között, hogy a megtámadott mindenben számíthat a Székely Figyelőre, kezdve a tanácsadással s befejezve a konkrét jogi képviselettel.

Ráadásul – s ez se először mondjuk – tévedés azt gondolni, hogy ilyen perekben nyerni nem lehet, hisz egyre több ellenpélda van. Álljon itt azok közül a legfrissebb, a tusnádfürdői:

Még 2018 novemberében indított pert a város polgármestere ellen a méltóságos és demokrata egyesület, azért, mert ő nem volt hajlandó eltávolítani a városháza elől a város, illetve Székelyföld zászlaját.

Alapfokon a polgármester a pert elvesztette, de ő nem adta fel, fellebbezett, s ez lett az eredmény.

Ha valakit érdekel a teljes ítélet itt elolvashatja, de a lényeg az, ami a táblabíróság honlapján levő kivonatban van: a polgármester fellebbezését jóváhagyta a bíróság, s érvénytelenítette a keresetet, azért, mert a felperes nem tudta igazolni, hogy valamilyen személyes érdeke fűződne a per elindításához.

Nem mellékesen ez ugyanaz az indoklás, amivel korábban a gyergyószentmiklósi “Városháza” felirat (részletek arról itt), illetve a Brassó megye bejáratánál levõ magyar felirat elleni támadást utasították el. Kell ezeknél jobb indok arra, hogy fel kell vállalni és végig kell vinni egy ilyen pert?

Ha pedig a hazai bíróságokon jogerősen kedvezőtlen ítélet születik, akkor még mindig van egy esély: az Emberi Jogok Európai Bírósága. Erre példa a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő képtár feliratának az ügye, amiben alapfokon is és másodfokon is az ADEC-nek adtak igazat a romániai bírák. De másodfokon a perbe belépett a Székely Figyelő is, így módunkban állt panaszt tenni Strasbourgban, s ezt nyilván meg is tettük. A panaszt 55659/20-as számmal iktatták (itt ellenőrizhető) és ha évek múltán kerül is arra sor, de van egy esély arra, hogy kimondják, hogy a hazai ítélet jogszerűtlen volt, s annak alapján perújrafelvételt lehet majd kezdeményezni.

Egy szó mint száz: mindig felvenni a kesztyűt és harcolni, semmiről nem lemondani önként! Ráadásul ez különösebb erőfeszítést se kíván az érintett vezetőktől, elég ha jelzik nekünk az ilyen eseteket (szekler.monitor@sic.hu), onnan kezdve mindent készen a kezükbe adunk.

Árus Zsolt