A helyzet ismeretében túlzás nélkül állítható, hogy hosszas halogatás után került sor múlt héten a Monturist idei közgyűlésére.

Ép ésszel már azt is nehéz felfogni, hogy ezzel miért kellett várni négy hónapot az után, hogy január végén az ügyészség meg a csendőrség pont a cég ügyvezetője által tett feljelentés miatt tartott erődemonstrációt városunkban, hisz az lett volna a logikus, hogy azt követően minél hamarabb üljön össze a rendkívüli közgyűlés, elemezze ki a helyzetet és hozza meg a szükséges intézkedéseket. Ezzel szemben az történt, hogy az április végére összehívott közgyűlést azért kellett még egy hónappal halasztani, mert az V. Kerület illetékesei nem voltak felkészülve, nem volt mandátumuk arra, hogy a sürgősen meghozandó intézkedésekről szavazzanak. Már csak ezért is jogos lenne, hogy a számvevőszék illetékesei megkérdezzék tőlük: ezt nevezik-e szerintük a rájuk bízott közvagyonhoz való felelős viszonyulásnak? Más szemszögből nézve azonban nincs ebben semmi meglepő, hisz már jó ideje társ-tulajdonosai a cégnek, azóta is eltelt egy szekérderék esztendő amióta megszerezték a többségi tulajdont, de – fogalmazzunk egyelőre finoman – nem sok fogalmuk van arról, hogy mi zajlik a cégben meg körülötte. (Honnan is tudnák, jegyzem meg zárójelben, ha még évente egyszer, a közgyűlésre sem méltóztatnak ideutazni, bár egy pillantást vetni a „jószágra”.) Azt meg végképp kár volna megkérdezni, hogy mi a céljuk ezzel a céggel, mert nagy összegben fogadnék arra, hogy értelmes válasz nem érkezne, ha pedig mégis, az csak azt jelentené, hogy jól tudnak rögtönözni. Az ugyanis cáfolhatatlan tény, hogy a sok éve kinevezett ügyvezető sajátjaként kezeli a céget, a tulajdonosok se reális tájékoztatást, se osztalékot nem láttak ezidáig. Holott ha rövid is a szezon, de annál intenzívebb, tudja ezt mindenki, aki nyári időszakban megfordul a Gyilkostónál.

Annál inkább érdekelte a cég sorsa Gyergyószentmiklós önkormányzatát, illetve polgármesterét. Az ügyvezető makacs titkolózása eleve nem jelenthet semmi jót, de itt élvén azt mindenképp látták, hogy a dolgok nincsenek rendben. Csoda-e ezek után, hogy már régóta megfogalmazták azt az igényt, hogy az ügyvezetőt váltsák le? Nem. A csoda az, hogy ezt mindmáig megtagadják azok, akik Budapesten csak azokat a meséket ismerték, amelyekkel reggel-délben-este álomba ringatta őket az ügyvezető.

S akkor még egyszer: felelősen gazdálkodik-e a rá bízott közvagyonnal az az önkormányzat, amelyik megelégszik azzal, hogy időnként meghallgatja a messziről jött ügyvezető rablómeséit, s egyszer nem teszi ide a lábát, hogy a saját szemével lássa azt a furcsa céget, ahol minden a legnagyobb rendben megy, azt az apróságot leszámítva hogy évek hosszú során keresztül profit helyett csak veszteséget termel? A veszteség meg csak gyűl és gyűl, ők pedig a kisujjukat sem mozdítják. Van az ilyenre két szép jogi kifejezés: hűtlen kezelés és bűnpártolás. Annyi év után talán ideje volna, hogy valaki odahaza is feltegye nekik ezekkel kapcsolatban a kellemetlen, de jogos kérdéseket. Elvégre ők is a köz szolgálatára esküdtek fel! Ha a saját pénzükkel bánnak felelőtlenül abba másnak beleszólása nincs, de itt közpénzről beszélünk, amit az V. Kerület ebbe a cégbe fektetett, s az mint feneketlen kút el is nyelte.

A közgyűlésről kiadott közlemény ugyan pozitív kicsengésű, előrelépésről beszél, de a sorok között azért továbbra is nyugtalanító dolgokat lehet kiolvasni. Például ezt: A gyergyói városvezetés közleménye szerint a küldöttség határozottan képviselte azt az álláspontot, miszerint a gyilkostói területek a város tulajdonát képezik. Ez ugyanis egy telekkönyvben rögzített tény, ha pedig határozottan kellett képviselni, az azt jelenti, hogy volt ott egy másik fél, aki szintén határozottan ennek az ellenkezőjét állította. Mert így tudta. Ez a fél csak az V. Kerület lehetett, mert a harmadik tulajdonos (a Közüzem) nem képviseltette magát. Az V. Kerület „információja” pedig – ugye kitalálták – az ügyvezetőtől származott. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a szentmiklósi küldöttség nem steril vitát lefolytatni utazott Budapestre, ezért vitte magával a tényeket rögzítő dokumentumokat (köztük a telekkönyveket) is. Innen kezdve már lényegtelen, hogy eddig hogyan és mivel traktálta az V. Kerület illetékeseit a Monturist ügyvezetője, múlt csütörtökön már ők is rendelkeztek a lényeges érintő összes tényszerű információval. S ez az a pont, ahonnan kezdve számukra nincs mentség és felmentés. Eddig mondhatták azt, hogy az ő információik szerint Mezei János megkárosította a céget több mint másfél hektár jogtalan eladásával, ezért nézték tétlenül az ügyészség meg a bíróság ténykedését. Elvégre az igazságszolgáltatásnak tennie kell a dolgát. Most azonban már tudják, hogy mi az igazság, tudják, hogy Mezei János azt tette, amit ők nem: számon kérte az ügyvezetőt, majd amikor látta, hogy az a tulajdonosok érdekeivel ellenkező módon vezeti továbbra is a céget, kezdeményezte a leváltását. Most már tudják, hogy a cég ügyvezetője folyamatosan félrevezette őket. És ennek ellenére nem támogatták Gyergyószentmiklós önkormányzatának a kérését, hogy azonnali hatállyal váltsák le!! Mit is említettem korábban? Hűtlen kezelést és bűnpártolást mondtam? Tegye a szívére a kezét a tisztelt olvasó és mondja meg: nem ezeket követi el az, aki továbbra is tisztségben hagyja ezt az ügyvezetőt? Mint a pénztáros, aki tágra nyitja az ajtót a kasszafúrónak, s udvariasan mutatja az utat, hogy „erre tessék”. S adja a kulcsokat is, hogy ne kelljen nagyon megizzadjon.

S ez még csak az ügy anyagi vonzata. Mert van neki másik kettő is.

Egyik az erkölcsi. Immár nyilvánvalóvá válhatott az V. Kerület illetékeseinek is, hogy Mezei János ellen a nekik valamiért oly kedves ügyvezető feljelentése nyomán, de alaptalanul indult az eljárás. Szereztek neki és családjának (maradjunk ennél, habár a kör tágítható) olyan felejthetetlen élményeket, amelyeket maguknak bizonyára nem kívánnak. Ezt jóvá tenni ugyan nem lehet, sőt, a feljelentés visszavonása esetén is tovább folyik az eljárás, de akkor is, az a minimum, hogy a feljelentést visszavonják, illetve hogy keresztény ember módjára bocsánatot kérnek. Mindennek semmi nyomát nem látni.

Végül van egy nemzetpolitikai vonatkozása is az ügynek. Azok, akik ezt művelik városunk polgármesterével annak a pártnak a tagjai, amely az elmúlt években számos esetben és módon bizonyította, hogy a nemzeti összetartozás, a határok feletti nemzetegyesítés számára nem üres jelszavak, hanem valós célok, amelyekért nap mint nap tesz. Mondtam és mondom: Mezei János mindenképp szálka volt a román hatóságok szemében, ezért igencsak kapóra jött nekik a Monturist ügyvezetőjének a feljelentése. A kérdés ezek után az, hogy van-e helye a Fideszben olyanoknak, akik még ha balekségből vagy nemtörődömségből kifolyólag is, de a székely autonómiamozgalmat minden eszközzel elnyomni akaró román hatóságok eszközeivé válnak? Szerintem ha a párt nem akarja magára venni ennek az esetnek minden szennyét, akkor egy dolgot tehet: rövid úton megszabadul azoktól a tagjaitól, akik ebben valamilyen szerepet játszottak.

Március tizenkilencedikei bejegyzésem címe ez volt: Testvér? 75 nap után annyival előbbre vagyunk, hogy határozott választ lehet adni a kérdésre: Nem! Sajnos. De ha már nem, akkor szerintem ezt mondjuk ki bár mi! A városi képviselőtestület tartozik azzal Mezei Jánosnak is, de a saját önbecsülésének is, hogy nem vág jó képet mindehhez, hanem tiszta vizet önt a pohárba, s nagyon gyorsan felbontja a testvérvárosi szerződést. Ki kell mondani világosan és egyértelműen, hogy amit ezek a „testvérek” az elmúlt hónapokban tettek (illetve nem tettek) az még egy esküdt ellenségnek is becsületére vált volna (ha lehet ilyen összefüggésben ilyet mondani).

Árus Zsolt