Az alkotmány 108. cikkelye értelmében a törvények végrehajtását megszervezendő a kormány határozatokat fogadhat el. Ugyan ebben tételesen nem szerepel, de azért következik belőle, hogy egy kormányhatározattal mindössze részletezni szabad egy törvény végrehajtását, az nem megengedhető, hogy a kormány egy határozatával hozzátegyen a törvényhez, olyan kötelezettséget írjon elő, ami a törvényben nem szerepel, illetve abból logikusan nem levezethető. Márpedig a kormány pontosan ezt tette, amikor az 1206/2001-es kormányhatározattal olyan utasításokat fogadott el, amelyek túlmennek a 215/2001-es törvény előírásain, s például azt írják elő, hogy a települések bejáratainál szereplő névtáblákon a magyar név a román alatt kell szerepeljen, illetve hogy a közintézmények esetében azok magyar megnevezése külön táblán kell szerepeljen, amit a román megnevezést tartalmazó tábla alá kell elhelyezni.

Ez önmagában még nem volna olyan nagy baj (habár közintézmények esetében esztétikailag is jobban néz ki, ha a két névtábla a bejárat két oldalán, szimmetrikusan van elhelyezve), de ráadásul hivatkozási alapként használja egy bizonyos parlamenti képviselő, aki azon előírásokra hivatkozva számos pert indított egyéb kétnyelvű feliratok esetében, azt követelve, hogy a magyar változat a román alatt szerepeljen (hadd érezzük, hogy mi magyarok alárendelt, másodrendű állampolgárok vagyunk). S ugyan a Polgári Eljárási Törvénykönyv tételesen tiltja az ilyen analógiát (rögzítve azt, hogy egy ilyen előírás kizárólag az adott konkrét esetre vonatkozik), szinte mindig kerültek bírók, akik ezt az előírást sértve helyt adtak az illető kérésének, aki így az igazság bajnoka és a törvényesség őre szerepében tetszeleghetett, így nyerve el azt az ismertséget ami végül a parlamenti bársonyszékbe juttatta.

További hasonló ítéletek megszületését (mert ilyen perek még vannak folyamatban) ezek szerint csak úgy lehet megelőzni, hogyha sikerül érvényen kívül helyeztetni az említett kormányhatározat amúgy is vitatható előírásait. Következésképpen augusztusban egy petíciót intéztünk a kormányhoz, amiben jeleztük, hogy a szóban forgó előírások jogalap nélkül kerültek be az 1206/2001-es kormányhatározatba és kértük, hogy töröljék onnan.

Ugyan a petíciót a kormányhoz intéztük (a megoldása tehát a kormányfő feladata lett volna), választ rá a Fejlesztési, Közmunkaügyi és Közigazgatási Minisztériumból kaptunk, s abban az áll, hogy mivel a Közigazgatási Törvénykönyv hatályon kívül helyezte a 215/2001-es törvényt, így az annak végrehajtását szabályozó 1206/2001-es kormányhatározat is hatályát vesztette, tehát a kérésünk értelmetlen, nem végrehajtható.
Ez a válasz már csak azért is meglepő, mert a petícióban jeleztük, hogy a kormányhatározat a Közigazgatási Törvénykönyv hatályba lépése után is érvényben maradt, de sebaj, újabb levélben hívtuk fel erre a tényre a minisztérium figyelmét, megjelölve benne azt a törvénycikkelyt is, ami ezt előírja.

Ezek után akár azt is válaszolhatták volna, hogy elnézést tévedtünk, de egy ilyen válasz Romániában elképzelhetetlen, mert mint köztudott itt a hivatalok soha nem tévednek. Éppen ezért a pontosításunkra ez a válasz érkezett.

Így nem maradt más választásunk, ismét kénytelenek voltunk a bírósághoz fordulni, s azt kérni, hogy élve törvényes lehetőségével, az érvénytelenítse a feliratok konkrét formájára vonatkozó előírásokat. Ez már csak azért is megteendő, mert 2004-ben a parlament elfogadott egy törvényt ami a többnyelvű feliratokra vonatkozik, s amiben nincs arról szó, hogy a különböző nyelvű változatokat miképpen kell elhelyezni, s így jelenleg az a helyzet, hogy úgy általában a kétnyelvű feliratok esetében a szabály csak annyi, hogy a különböző nyelvű változat ugyanazon típusú és méretű betűvel írandók, miközben létezik két kivétel (a települések és a közintézmények névtáblája), amelyek esetében a szabály az, hogy felül románul s alatta a kisebbségi nyelven (például magyarul). Következésképp törvényes például egy olyan kétnyelvű felirat, amiben az angol változat van felül s alatta a román, míg egy település-táblán a magyar név csak a román alatt szerepelhet, ez pedig nyilvánvaló diszkrimináció, mert nyelv függvényében létezik különbség a többnyelvű feliratok megítélésében.

Végezetül – így magunk közt – még hadd jegyezzük meg azt, hogy ennek a pernek szinte mindegy mi lesz a kimenetele, ugyanis, ha a nyerünk, akkor a bíróság törli a problémás előírásokat s azokra hivatkozva attól arrafele nem lehet pert indítani vagy ítéletet hozni, ha ellenben a bíróság a minisztériumnak ad igazat és azt állapítja meg, hogy az 1206/2001-es kormányhatározat már nincs érvényben, akkor lényegében ugyanott vagyunk. Éppen ezért némi derűlátással állunk bele ebbe a perbe, bízva abban, hogy az erre fordított idő, pénz és energia meg fog térülni.

Más téma

Az ADEC újabban a Facebook miatt zaklatja az önkormányzatokat, mert azok néha csak magyarul kommunikálnak ott. Ennek kapcsán elsősorban azt kell tisztázni, hogy nagyon ritka (ha egyáltalán létezik olyan), hogy egy önkormányzatnak hivatalos Facebook-oldala legyen, amit képviselőtestületi határozattal vagy polgármesteri rendelettel hoztak volna létre, s aminek a működtetését a polgármesteri hivatal valamelyik alkalmazottja végezné hivatali kötelességkent. Éppen ezért az ADEC részéről érkező felszólításokra, illetve az általa a Diszkriminációellenes Tanácsnál tett panaszokra a polgármesterek válasza nyugodtan lehet az, hogy az egy nem hivatalos oldal, valaki magánkezdeményezése. A helyi közösség számára hasznos, ezért hálásak az illetőnek, nem ellenzik, hogy azzal foglalkozik, de utasítást nem adhatnak neki és felelősséget sem vállalnak azért, ami ott megjelenik. Következésképpen sem a polgármester, sem senki más nem vonható felelősségre azért, hogy ott mi és milyen nyelven jelenik meg.

Ha ennek ellenére valakit megbüntet a Diszkriminációellenes Tanács, annak ajánljuk a figyelmébe azt, hogy Gyergyócsomafalva polgármestere már megjárta ezt, de megtámadta bíróságon a DT határozatát (2956/2/2020-es ügy, itt:
https://portal.just.ro/43/SitePages/Dosar.aspx?id_dosar=200000000384264&id_inst=43)
és a pert alapfokon megnyerte. Az ítélet teljes szövege itt olvasható: http://rolii.ro/hotarari/60c561d6e49009d01200002b A lényege pedig az, hogy a bíróság megállapítja, hogy a Facebook egy alternatív kommunikációs csatorna, amin nem kötelező minden információt az állam nyelvén is közzétenni, ráadásul az ADEC nem bizonyította, hogy egyáltalán volt-e ott közzétéve közérdekű információ is, amit kötelező lenne románul közzétenni. Ugyanis tudni kell, hogy nem az közérdekű információ amire Tanasă ráfogja hogy az, annak van egy pontos definíciója a törvényben, ami úgy szól, hogy olyan információ, ami közintézmények tevékenysége nyomán jön létre, illetve azok tevékenységével kapcsolatos (A törvény itt olvasható: ahttps://legislatie.just.ro/Public/DetaliiDocument/31413).

Ennek kapcsán is csak ismételni tudjuk, hogy az ADEC felszólításainak az esetek 99,99%-ában nincs jogalapja, ezért nem kell azoknak eleget tenni. S minden ilyen esetben forduljanak bátran a Székely Figyelőhöz, mert szinte biztos, hogy segíteni tudunk információkkal, tanácsokkal, de akár konkrét iratok megfogalmazásával vagy bírósági képviselettel is.

Árus Zsolt