Koronapló (3)

Tegnap (március 30-án – a szerk. megj.) se úgy ültem le a számítógép elé, hogy mostantól akár naponta is jelentkezni fogok újabb bejegyzésekkel, sőt, még most sem vagyok biztos abban, hogy ez így lesz, de a legfrissebb események újabb témákat szolgáltatnak, időm pedig – sajnos – van, hát írok.

Megjelent ugyanis az 5. Katonai Rendelet, aminek 3. cikkelye kiegészíti és módosítja a negyediket. Ezen új rendelet 3. cikkelye többek közt arról szól, hogy ha valaki elhagyja a hatósági karantént, akkor visszaviszik újabb 14 napra, s annak a költségeit az illető kell viselje. Itt a kiegészítés a költségekre vonatkozik, az eredeti jogszabályban az nem szerepelt. Következésképpen ez a rendelkezés sem arról szól, hogy miképpen akadályozzuk a vírus terjedését, milyen újabb és hatékonyabb módját találták meg annak, hanem kizárólag a pénzről.

Ez azonban a kisebbik baj. Ugyanis karanténról beszélünk, ami egyfajta börtön, egy olyan őrzött hely, ahol egymástól és a külvilágtól elzárva tartanak embereket. Tehát őrzött! Az állam által a mi pénzünkből megfizetett emberek vannak ott, akiknek az a dolguk, hogy ha valaki eltávozna, azt megakadályozzák. S akkor újra: mi kellene legyen a járvány kapcsán kiadott intézkedések célja? Hogy hízzon az államkassza, vagy pedig hogy ne terjedjen a betegség? Ha valaki elhagyja a karantént, akkor ő az egyetlen vétkes, s az egyetlen gond az, hogy tovább kell őt ott tartani, ami pénzbe kerül? Vagy netán az, hogy időközben másokat megfertőzhet? Vajon nem kellene a fejére ütni annak az őrnek is, aki hanyagul végezte a munkáját, s azzal lehetővé tette/megkönnyítette az eltávozást, s az által a potenciális betegség-terjesztést? Mert nézem, nézem, de a rendelet a hanyag/felelőtlen/stb. őrök számára semmiféle büntetést nem ír elő. Ha gonosz akarok lenni, akkor azt is feltételezhetem, hogy a karantén idejére az állam kell biztosítsa az ellátást, s ezen úgy spórolnak, hogy egy-két nap után hagyják a bezártakat “megszökni”, majd visszaviszik, s onnan kezdve már a saját költségükön tartózkodnak ott. De egy dolog biztos: egy ilyen szökés esetén ketten vétkesek abban, hogy emberek fertőződhetnek meg, s az állam közülük csak az egyiket bünteti. Ráadásul a kisebbik vétkest, mert ha az őr rendesen végzi a dolgát, akkor a szökésre nem kerülhet sor, magyarán a veszély csökkentésének a kulcsa elsősorban nem a szökevény, hanem az őr kezében van.
No de ez mondhatni egy apróság (mármint a fertőzések korlátozása szempontjából) ahhoz képest, ami a határokon zajlott és zajlik. Köztudott ugyanis, hogy százezrek érkeztek vissza az országba az elmúlt hetekben, legnagyobb részük Olaszországból és Spanyolországból, s közülük a hivatalos adatok szerint 11.576-on vannak karanténban, s 123.577-en otthoni elkülönítésben. S a különbség? Azok szabad emberek, s ha akkurátusan kitöltenek egy nyilatkozatot, akkor szanaszét kószálnak az országban. Százezrek! Hibás ezért valaki? Kirónak valamely hatósági személyre bár 100 lej bírságot? Netán bezárnak valakit? Hát erről nem szól se ez a katonai rendelet, se a többi. Nincs egyetlen olyan intézkedés sem, ami arról szólna, hogy a hatóságoknak valamiféle felelősségük lenne. Hibás csak az állampolgár lehet.

Ennek kapcsán pedig hadd ejtsek szót ismét a márnemegészségügyiminszterről, aki azzal a fantasztikus ötlettel állt elő, hogy tesztelik Bukarest minden lakóját. Más szóval arról a sajátos mentalitásról, miszerint engedjük be a vírust az országba, hogy aztán legyen, amivel fogócskázni. Az valahogy nem jutott eszébe az illetőnek, hogy ugyan nagyon sokan jöttek haza külföldről, de még mindig sokkal kevesebben, mint ahányan Bukarestben élnek, ergo ha úgy gondolja, hogy van potenciálja a minisztériumnak végigtesztelni Bukarestet, akkor gyerekjáték számára a határokon tesztelni a belépőket, s úgy ráadásul egy egész országot megvédhettek volna a járványtól. Miután az illető betette maga után az ajtót, az új miniszter már meg meri mondani, hogy ez egy oltári nagy butaság volt, de attól Bukarest főpolgármestere egy másik “szakemberrel” karöltve, ha kisebb léptékben is, de csak neki akar fogni a nagy akciónak. Holott ha valóban rendelkezésre állnak az országban gyorstesztek ezres tételben, akkor még most is sokkal hasznosabb lenne azokat a határátkelőkön felhasználni. Ez igaz még akkor is, ha a szakemberek vitatkoznak a gyorstesztek megbízhatóságán, mert azt azért senki sem állítja, hogy azok károsak lennének. Ha pedig csak pár száz fertőzöttet sikerül már a határnál kiszűrni, bár azok nem fognak idehaza további százakat/ezreket megfertőzni. Magyarán objektíve lehetséges lenne egy lépés, amivel csökkenthető lenne a fertőzések száma. Hatalmukban áll ezt a hatóságoknak megtenni? Nyilván igen. Hoztak olyan intézkedést, ami arra irányulna, hogy a határon azonosítsák a vírushordozókat? Nem, egyet sem. Felelősségre vontak (vonnak, fognak vonni) bárkit ezért? Ez egyáltalán nem valószínű. A hatóságok fontosabb dolgokkal vannak elfoglalva, olyanokkal, amelyek a járványt ugyan nem mérséklik, de pénzt hoznak a konyhára.

Végül itt van Suceava megye és az arra vonatkozó 6. Katonai Rendelet. Habár minimum egy hete pontosan tudják, hogy ott nagy (sőt, nagyon nagy) gondok vannak, a központi hatóságok csak most határozták el, hogy valamit kezdenek ezzel a helyzettel. A megfogalmazás (valamit kezdenek) nem véletlen ilyen homályos, mert a rendeletre tökéletesen illik az a mondás, hogy az vagy valami, vagy megy valahova. Az még hagyján, hogy egyáltalán nem derül ki belőle, se direkt, se indirekt módon, hogy a cél az, hogy a megyében nem szaporodjanak a betegek, vagy, hogy onnan kifele ne terjedjen a kór. Éppen ezért ezt hagyjuk is, s tegyük fel némi jóindulattal, hogy mindkettő. Igen ám, de:

– Továbbra is megengedett oda-vissza szinte mindenféle áruszállítás, tehát a teherforgalom a megye és az ország többi része közt gyakorlatilag nem fog változni.

– Ugyan a megyében lakók a megyét nem hagyhatják el, de ezt kárpótolja az, hogy kívülről gyakorlatilag bárki bemehet, aki eddig ezt megtehette (a családlátogatások ugyanis már egy ideje nincsenek napirenden, azokat országos szinten korlátozták), s azok mind ki is mehetnek a megyéből. Csak meg kell nézni a 3. cikkely b) pontját, ahol 17 foglalkozás van felsorolva, azok pedig lefedik az élet majd minden területét. Az pedig nyilvánvaló, hogy a vírus terjedése szempontjából tökmindegy, hogy egy Suceava megyei fertőzött hordozza körbe az országban, vagy pedig egy más megyéből odautazó, aki magával viszi, mikor onnan távozik.

– Nagy bölcsességre és körültekintésre vall az, hogy a szállítási vállalatoknak előírják, hogy nem adhatnak el jegyet vagy bérletet olyan a megyén kívül lakó és oda beutazni szándékozó személynek, aki nem tartozik a 3. cikkelyben felsorolt kivételek közé. Ennek sok gyakorlati haszna ugyan nincs, de arra például jó lehet – ismerve az alapelveket, amelyekre már többször utaltam -, hogy megjelenjen a jegypénztárnál egy illető, felmutasson egy munkahelyi igazolást, miszerint Suceava-n dolgozik, majd miután a pénztáros jegyet ad neki, sátáni kacajjal közölje vele, hogy az igazolás hamis, ő egy állami ellenőr, s jól megbünteti a pénztárost, mert az megszegte a rendelet előírását és jogosulatlan személynek adott jegyet.

– Ha szó szerint vesszük a rendelet előírásait, akkor a kórházakban szükséges gyógyszereket és egészségügyi felszereléseket tilos bevinni a megyébe (3. cikk a) pont: csak a gazdasági tevékenységekhez és a lakossági fogyasztáshoz szükséges termékek és nyersanyagok bevitele megengedett).

– Hasonlóképpen postai küldeményeket se szabad se be- se kivinni.

S hogy túl hosszúra ne nyújtsam, itt meg is állok, épp csak annyit jegyzek még meg, hogy nem lepne meg, ha módosítanák hamarosan a rendeletet. Illetve még felteszem azt a költői kérdést is, hogy vajon a fertőzés terjedése terén lesz-e bármi hatása ennek a rendeletnek?

No de hogy zárjam valami vidámmal ma is: jót derültem azon a híren, hogy látva hogy a Suceava-i kórházban elszabadult a koronavírus és kedvére garázdálkodik, a betegeket átköltöztették onnan más kórházakba, ezt követően alaposan fertőtlenítették az épület, majd a koronavírusos betegeket kezelő intézménnyé nyilvánították. S hogy mi ebben a vicces? Hát az, hogy némi emberi-, anyagi- és idő-ráfordítással kiirtották az épületből a koronavírust (ez volt a fertőtlenítés célja) most másnaptól a főbejáraton viszik vissza.

Árus Zsolt