A nagy tévécsatornák, a neves lapok, a tekintélyes hallgatottsággal bíró rádióadók, szóval az úgynevezett mainstream média felsőbb utasításra mélyen hallgatott és hallgat a több mint figyelemreméltó izlandi változásokról.

Az izlandi forradalom tabu lett a fővonalas médiában. Is, mert lényegében, néhány kevés kivételtől eltekintve, sehol sem lehet olvasni a történtekről. Ennél kisebb eseményekről villogó főcímekben számol be a világsajtó, de Izlandról nem szabad szóljanak a hírek. Izlandról semmit a világnak, s ez még nem is valamilyen összeesküvés-elmélet. Igen, ez megtörtént, s most is történik egy kicsi, 320 ezer lakosú országban, melynek hadserege sincs. De mi is történt Izlandon?

Nagyon röviden: 2008-ban Izland csődbe ment. Az ország pénzneme elértéktelenedett. Mindez a lakosság lázadásához, és forradalomhoz vezetett. Népszavazást tartottak, amelynek az lett az eredménye, hogy a nép 93 százaléka elutasítja megfizetni a 3,5 milliárd eurós adósságot, amelyet 15 év alatt kellet volna törleszteni 5,5 százalékos kamattal Nagy Britanniának és Hollandiának. Az államadósság visszafizetését leállították és elvetették, mondván, hogy az adósság a hibás politikai döntések következménye, amiért a politikusoké a felelősség, nem a népé. A kormánynak távoznia kellett. A felelősöket jogi vizsgálat és ítélet várta: néhány politikust, bankárt és menedzsert bebörtönöztek, többeket kiutasítottak az országból. Az izlandiak új alkotmányt készítettek, ami megszabadítja az országot a nemzetközi tőke és a virtuális pénz hatalmától. Az új alkotmány megszületéséhez Izland népe 522, egyik politikai párthoz sem tartozó felnőtt közül kiválasztott 25-öt, akik legalább harminc másik állampolgártól kaptak ajánlást. De a dokumentum nem csak ezen emberek munkája volt, mert az interneten írták. Az alakító üléseket online közvetítették, és bárki beküldhette a véleményét és a javaslatait, folyamatosan tanúi lehettek az alkotmány alakulásának.

Sikerült talpra állniuk, mert bevezették a deviza-ellenőrzést, hagyták csődbe menni a bankokat, segítséget nyújtottak a szegényeknek, nem vezettek be megszorító intézkedéseket az Európában most tapasztalt mértékben. A pénzügyi összeomlás óta az izlandi gazdaság folyamatos erősödésben van. A 2011 közepéig lefelé ívelő gazdaságot ismét sikerült átfordítaniuk növekedésbe, és elérték a munkanélküliségi ráta stagnálását. Megnövekedett a nemzetközi bizalom is, melynek következtében 2011 júliusában kötvénykibocsátásból 1 milliárd dollárt sikerült gyűjtenie az államnak.

A várakozásokkal ellentétben, a válság hatására, a részvételi demokrácia és egy új alkotmány révén az izlandiak visszanyerték önrendelkezésüket. Mindez hatalmas nyomás, fenyegetés, zsarolás (IMF, EU, Egyesült Királyság, Hollandia) mellett, és sok áldozatvállalás árán, de sikerült.

Egy kis ország, amely nem hajolt meg a külföldi érdekek előtt, és amely hangosan és nyíltan kinyilvánította függetlenségét. Persze, ez sokaknak nem tetszik, el akarják velünk hitetni, hogy a változás veszélyes, rossz, és túl nagy az ár, de Izland bebizonyította, hogy így is lehet: erőszak nélkül, fenyegetettség nélkül, de valódi felelősségre vonással. Izland levált egy olyan rendszerről, amely, a sok beígért támogatás mellett, a baráti vállveregetések közepette, lényegében megfosztotta függetlenségétől, s a korrupt világgazdaság bábmestereinek játékszerévé tette.

​Az izlandi forradalom cenzúrája a legjobb bizonyíték arra, hogy hogyan kezelik mindazon információkat, amelyek veszélyesek lehetnek az aktuális politikai és a gazdasági elitnek, mert valószínű, hogy alapjaiban rengetné meg a jelenlegi tisztességtelen, becstelen, gazember, hazug, kizsákmányoló, álnok, vadkapitalista világunkat.