Választások 2016 – Célegyenesben

A http://www.palarpad2015.blogspot.ro/ 2015. januárjában indított oldalam egyik kitűzött célja közösségünk minél hatékonyabb szereplésének segítése az előttünk álló helyhatósági, majd ősszel a parlamenti választásokon. Reménykedtem, hogy akik követtek, olvasták írásaimat, június 5-én könnyebb helyzetben lesznek. Nem fog gondot jelenteni a választás (természetesen a felhozatalból). Hangsúlyozom, a felhozatalból, azért mert a lényegi munkán túl vagyunk. Ami ezután, az utolsó hónapban történik az már a bohózat, mely sokaknak úgy tűnhet, hogy valami lényegest fog jelenteni. Hát nem, mert 2016-ban már elkéstünk, a lényegi dolgok már megtörténtek. Igen, kedves Gyergyószentmiklósiak, fejünk felett megköttettek az új frigyek, az új érdekszövetségek. Ezzel lényegében nem is volna gond, mert a koalíciók a politika szerves részét képezik. A probléma a városunk esetében a hogyan?  miért?  kiknek jó ez? kérdések megválaszolása körül van. Kérdések, melyekre a válaszok nemcsak bántók, hanem egyenesen fájók számomra. Igen, mert átlátok a szitán, és mint volt közszereplő nem mehetek el mindezek mellett észrevétlenül. Természetesen elsőként levonva saját magam számára is a következtetéseket.

Mindezekről a kampány előtt röviden:

Az RMDSZ–MPP összefogás szükségességét az összmagyar érdek, valamint a véget kell vetni a politikai háborúnak a városban címszó alatt hajtották végre. Mindkettő álságos. Összmagyar összefogásra ősszel, a parlamenti választásokon lesz szükség. És meg is fog valósulni a gyergyószentmiklósi helyhatósági (koalíciós összeborulás) választások eredményétől  függetlenül. (Ha nem, akkor kérem, ne városunk legyen a bűnbak újra. Biztos, hogy ez már  nem rajtunk, hanem valahol fennebb kérhető számon.) Tudomásul kell venni, hogy 25 évvel a változás után is az RMDSZ az egyetlen politikai erő a romániai magyarság számára, aki képes az országos képviselet megvalósítására. Egyszerűen, azért mert egyedül neki sikerült megteremtenie a gazdasági hátteret, mely nélkül országos szinten politikai, érdekvédelmi szervezetnek fennmaradni lehetetlen. Tehát ezért kár volt a várost feláldozni.

A városban zajló politikai háború, hercehurca megszüntetése viszont már szakmailag sem igazolható, nemhogy valami igazságalapja volna. Ezt a politikusok nagyon jól tudják, de azért nem szégyellik használni, ezzel félrevezetni az egyszerű, jóhiszemű embereket. Én valahol meg is értem a politikumot, az RMDSZ-t, az MPP-t egyaránt. Mert így, beadagolva a közösségnek, nem kell beszámolni arról, amiről valóban szól az összeborulás. Az nem más, mint a város több mint egy évtizede tartó mélyrepülésének fokozása, vagy tétlenül szemlélése.

Hogy ne lehessen félremagyarázni:

Úgy a területi, mint az országos RMDSZ részese a tétlenül szemlélésnek, az MPP vétke pedig a hibás stratégiák választása, a rosszul meghatározott irány, amerre a várost vezették.

Szakmailag igazolni a beadagolt politikai feszültséget pedig egyszerűen nevetséges. A magára valamit is adó politikus ezzel nem rukkol elő. Milyen belső politikai nyomásról, feszültségről lehet beszélni 100%  RMDSZ-es (2004–2008), valamint 2/3-os MPP-s (2008–2016, kevés megszakítással) többségű testületek  mellett. Vagy még mindig nem tanulták meg azok, akik ilyen összetételű testületek mellett feszültségekről beszélnek, hogy a harag hatalom nélkül semmit nem ér…? Az lehetséges, hogy a kisszámú ellenzék próbálta hallatni hangját, amiért tisztelet és megbecsülés kellene illesse őket, nem pedig feszültségkeltőknek kikiáltani személyüket, és velük próbálni igazolni az összeborulás szükségességét. Elnézést kérek, de egyszerűen lázító, és elfogadhatatlan. Mert, ha ez így volna, akkor  a demokrácia alapelvei hogy is érvényesülnek városunkban?

Összegezve, ha nem áll a talpára Gyergyó város lakossága, és hagyja Csipkerózsika-álomba ringatni magát, akkor előre lejátszott, borítékolt eredményekkel lépünk be a kampányba. Természetesen ez nem jelenti azt (még egyszer hangsúlyozom, egyelőre elvekről, nem személyekről, nevekről van szó), hogy esetleg nem jöhet össze a jelenlegi jelöltekből jó csapat. Csak arra adjon valaki választ, hogy tud rendet teremteni az a polgármester, tanácsos és bárki, aki érintett a partnerségi kapcsolatok, a számvevőszék jegyzőkönyveiben feltüntetett rendellenességek kivitelezésében? Pedig, ha nem lesz aki helyére tegye a dolgokat, ne adj’ Isten a régi gyakorlat szerint mennek tovább az ügyek, akkor pénzügyileg valóban évtizedekig megnyomorítják a várost és természetesen a lakosokat is.

Marad ez a kérdés mindaddig, amíg a jelöltek (polgármester, tanácsosok) a nyilvánosság előtt el nem határolódnak mindattól, ami történt a partnerségi kapcsolatok, és a közpénzek elköltése körül. Mert, akinek köze volt a fentiekhez, az a személyektől függetlenül egyetlen dolgot tehet, hogy félreáll.

Egyelőre így, személyek neve nélkül, elvi problémával állunk szembe. Ha minden marad, ahogy körvonalazódik, akkor kitüntetünk bizalmunkkal két pártot, érdekképviseletet még négy évre, hálánk jeléül, hogy több mint egy évtizedig külön, külön és együtt is sikeresen ellehetetlenítették a várost. Konkrétan: a közömbösséggel, valamint a rosszul választott stratégiával városunk a legtöbb lehetőséget kínáló időszakban (2003–2013!!) maradt térítésmentes pénzforrások nélkül, és ennek megfelelően veszített teret, maradt le még a térség községeivel szemben is. Tehát ebben a kampányban a politika ezen visszásságaival szembesülünk.

Ez így is marad, pontosabban, változás csak a közösségi passzivitás, a közömbösség felszámolásával következhet be.

Hogy még pontosabb legyek, a fentieket szakmailag is alátámasztandó az a tény, hogy a 25 év alatt fejlődtek a választási technikák, az adminisztrációs gyakorlatok. Sajnos a lakosság választási kultúrája nem sokat, szinte semmit nem változott. Maradt a jóhiszemű figyelés, várakozás a politikum felé, aztán a döntés meghozatala, még ha fogcsikorgatva is. Ezzel a jóhiszeműséggel él vissza a politikum (tisztelet a kevés, de létező kivételnek) lelkiismeret-furdalás nélkül. Nem azon vannak természetesen, hogy segítsék, felvilágosítsák a választókat, mint ahogy ezt teszik közpénzen az aktivistáikkal, akiket épp arra képeznek ki, hogy hogyan lehet szavazatokat nyerni – figyelem!!! technikákkal és nem reális megvalósítások mentén. Ezért tud megtörténni az, hogy választás előtt a legfontosabb, a leglényegesebb elem marad ki a kampányokból. Ez nem más mint az őszinte, részletes beszámoló a sikerek, a kudarcok, a mulasztások felsorolásával, és mindezek szellemében a felelősség vállalás, nem áthárítás!!! És már szinte említeni sem merem a már rég eltűnt, idejét múltnak tűnő önkritikát. Ezért mindaddig, amíg a civil társadalom – hogy ne használjam a tömegek szót – nem ébred fel, nem öntudatosodik annyira, hogy önérzete, becsülete ne engedje, hogy vezetgesse a politikum, addig minden abnormalitás ellenére marad minden a régiben. És még sokáig fogjuk kérdezgetni, miért tették ezt velünk, nem ezt ígérték.

Folytatás következik, lehetőleg még a hivatalos kampánykezdés előtt.

Pál Árpád