Interjú Sorbán Attila Örs főszervezővel

Erdélyben majdnem minden hétvégére szerveznek egy kisebb-nagyobb fesztivált, az EMI-tábor viszont nem is igyekszik felvenni ezekkel a versenyt. Inkább megmarad különleges, családias és legfőképpen nemzeti rendezvénynek, amely a szórakozáson túl a magyarság szellemi műhelyévé válhat. Az eseményről Sorbán Attila Örs főszervezőt kérdeztük.

Ma, szerdán délben rajtolt a 12. EMI-tábor, amely gazdag koncertkínálattal, hagyományőrző programokkal, közéleti és történelmi tematikájú előadásokkal várja az érdeklődőket. Sorbán Attila Örs az ötnapos esemény egyes programpontjairól és a táborral kapcsolatos elképzeléseiről beszélt.

A megnyitót követő előadás címe is ez volt, de mégis: merre tovább, EMI-tábor?

Meglátásunk szerint nagyon rossz útra lépett az erdélyi közélet, és érezhető, hogy nem tudjuk az eddig használt módszerekkel az általunk kitűzött célokat elérni. Természetesen nem radikális változtatásra kell gondolnunk, de az EMI-táboron keresztül szeretnénk felhívni a figyelmet azokra a problémákra, amelyeket a romániai rendszerváltás óta sem tudtunk megoldani. Az erdélyi magyarság esetében egyre rosszabb a helyzet. Az utóbbi évek mérlege röviden: van egy használhatatlan, számunkra értéktelen zászlótörvényünk, az erdélyi magyarság lélekszáma egyre fogy, a fiatalok pedig a jobb megélhetés érdekében tömegesen vállalnak munkát tőlünk nyugatabbra. A problémákra megoldást kell találnunk, ugyanakkor hangsúlyoznám: nemcsak politikai, hanem civil kezdeményezésű megoldások is léteznek. A civil szféra és főleg az ifjúság kell hogy nyomatékosítsa, hogy változást akarunk, és ebből a régi rossz álomból felébredve közösségként kell együtt építkeznünk.

Milyen változások várhatóak az EMI-tábor területének elrendezését illetően?

Az elmúlt év volt az első, hogy a tábor jelenlegi szervezőcsapata kipróbálta ezt a terepet, ekkor a semmiből kellett megterveznünk a tábort, elhelyeznünk a különböző programhelyszíneket és az egyéb infrastrukturális elemeket. Idén igyekeztünk kijavítani a tavalyi hibákat, úgy rendeztük be a helyszínt, hogy szem előtt tartottuk a betöltendő funkciókat és a látványt is. Így az előadásoknak, nappali programoknak helyet adó sátrakat egységesen, a tábor bejáratához közeli területen találhatják majd az érkezők, míg a kemping védettebb helyen, a Szénás után fekvő területen lesz kijelölve. Ezen kívül persze vannak kisebb-nagyobb változtatások, és abban bízunk, hogy ezek a táborozás élményének a javítását szolgálják majd.

Hogyan épül fel az idei tábor programja, milyen kínálatból válogathatnak a táborozók?

Az előadások és kerekasztal-beszélgetések nagyrészt az Előadósátorban kaptak helyet, ennek programját változatosra terveztük, hogy több réteget csábítsunk be a tartalmas előadásokra. A Jogaink-sátor programjaiban az interaktivitás és a közérthetőség kap hangsúlyt, hiszen ez egy nagyszerű alkalom, hogy a nem szakmabeli fiatalok is betekintést nyerjenek a mindenkit érintő jogi kérdésekbe, ezáltal tudatosabbak legyenek, és a későbbiekben merjenek is élni a törvény által biztosított jogaikkal. Ahogy azt a táborozók megszokhatták, a Művészsátor és a Gyereksátor is egész napos, különálló programkínálattal fog működni, a Szénás pedig az alternatív programok és a lazítás helyszíne lesz. Látványos és izgalmas színfoltja lesz a tábornak a hagyományőrző programoknak helyet adó hadi tábor is. Ezen kívül két színpadon zajlanak majd az esti koncertek, de természetesen táncházakban és bulikban is lehet majd szórakozni.

Miért az „Ilyen nagy dolog a Szabadság?…” mottó, avagy miért fontos 1956-ról beszélni 2016-ban?

Nem szabad elfelejtenünk, hogy 1956-ban a magyarság világot rengetett azzal, hogy „szembeköpött egy világbirodalmat”: a két világháborút veszített, megkínzott, kommunisták által kizsigerelt magyarság képes volt szembeszállni a szovjet birodalommal. A múlt század történelmében világszinten is egyedülálló és nagy hatású tett, és bár tankokkal taposták el a forradalmat, annak hatásait még a Szovjetunió végső felbomlásakor is jegyezték. Ez a tény bizonyítja, hogy ha a magyarság képes volt hatvan éve erre, akkor napjainkban – amikor nem világbirodalmak tankjai tipornak minket – igenis tudnunk kell tenni magunkért úgy, hogy annak valós eredménye legyen.

Nemzeti öntudat, erdélyi magyarság sorsa. Ha ezekről van szó, elengedhetetlen bevonni a három, erdélyi magyar politikai párt (Magyar Polgári Párt, Erdélyi Magyar Néppárt, RMDSZ) vezetőjét. Sikerül idén egy asztalhoz ültetni őket?

Mindhárom párt elnöke kapott meghívást, viszont nem szeretnénk semmilyen hosszabb tárgyalás-sorozatot indítani az EMI-tábor kereteiben. Azt szeretnénk, hogy mindenik párt véleménye elhangozzon azokra a kérdésekre, amelyek a kerekasztal-beszélgetés során megfogalmazódnak. Felkértük az említett elnököket, hogy amennyiben ők bármilyen ok miatt akadályoztatva vannak, delegáljanak maguk helyett valakit. Még várunk a visszajelzésekre, viszont reméljük, hogy amikor az előadás elkezdődik, akkor nem egy és nem két politikus fog ülni az asztalnál, hanem három. Fontos számunkra, hogy a beszélgetés moderálása is kiegyensúlyozott legyen, és hogy a táborban résztvevők számára tiszta kép alakuljon ki az erdélyi magyar közélet történéseiről, továbbá arról, hogy mit terveznek velünk, helyzetünkkel kapcsolatban a vezetőink.

Milyen elvárásaid vannak a 12. EMI-tábort illetően?

Arra számítunk, hogy az eddigi minőséget tudjuk hozni és fejleszteni. Az EMI-tábor profilját és arculatát az elmúlt években fokozatosan megújítottuk, a több mint egy évtized alatt jelentős minőségbeli változáson ment át a rendezvény. Sajnos nem állnak rendelkezésünkre azok az anyagi források, amelyekkel a változásokat egyik pillanatról a másikra látványos módon megtegyük, de az önkénteseink lelkesedése és odaadása gyakran csodákra képes, és ezért nem tudunk elégszer köszönetet mondani az egész csapatnak. A programok során olyan alternatív foglalkozásokat is szervezünk, amelyeket más erdélyi fesztiválon nem találhatnak meg a táborozók, csak esetleg szakrendezvényeken, ám ebből kifolyólag nem egy tömbben. A táborral azt szeretnénk üzenni a fiataloknak szerte a nagy magyar hazában, hogy közösségként megélni a magyarságot egy semmivel nem pótolható élmény, ugyanakkor kulcseleme a megamaradásunknak.

Fotók: Kerekes Csanád