Az objektivitás teljes mellőzése vezérel, atyámfia, miközben e sorokat rovom. Tudniillik halvány segédfogalmam nincs, mennyi ama hír valóságtartalma, mely szerint Kína levegőt importál Kanadából. Kemény pénzért. Bizonyára te is láttad, sötét, s jeges téli estén, jobb híján, a tévét bambulva, a szörnyen sűrű szmogot, mely a kissé túliparosított kínai nagyvárosok derék népségét fojtogatja. Levegőre, friss kanadai levegőre nyilván igen számottevő lehet a kereslet arrafelé manapság.  Mert, bár a kínai párt és kormány feloldotta a gyermekvállalási korlátozásokat és a színes tornacipő vélhetően minden lakosnak olcsón hozzáférhető, a kínai gazdaság még mindig száguldva fejlődik, ha picikét lassabban is, tüdőbe való levegőre csekély a kilátás.

Az még bizonytalan, hogy a tartályokban érkező kanadai hegyi oxigén milyen módon fog azon a vidéken maradni, ahol igazán szükség lesz rá, miképpen veszik rá a fránya szelet, hogy békén hagyja őt.

Állítólag, talán a ragadós példa hatására, készül már a Hargitai palackozott levegő is. Zseniális, nem?

Minősége vitathatatlanul magas, tisztasága tanítható lenne. Megmozgatja a honfiúi lelket, büszke keblet feszíthet majd. Persze, annak acélos keblét, aki megveszi majd, egy amolyan hipermarketnek magyartalanított áruházban, ahol ugyanazon polcon sorjázik a borszéki borvíz, a góbé szilvórium, a székely mustár és a… hargitai fenyves illatú atmoszféra.

Gondoltad volna, atyámfia, hogy eljő az idő, mikor nemcsak tarvágással letarolt erdeid árából gyarapodhat jobb sorsra érdemes néped? Hogy eljő az idő, mikor nem kokojza után kutatsz a sokak által már laposra széttaposott hegyoldalon vagy máshol aranyat érő gombákban vizslatod a beleköltözött kukacot, hanem nemes egyszerűséggel kivonulsz a havasra több száz kihörpintett műanyag flakon társaságában s azokba tessékelve a magaslati ájert, menő exportterméket állítasz elő?

Természetesen a minőségi előírások maradéktalan figyelembe vétele mellett. Nem palackozható például tehéncsorda közelében lengő fuvallat, miután a szarvasmarha legendásan környezetszennyező metán-kibocsájtása emberi fogyasztásra alkalmatlan molekulákkal piszkítja be a terméket. Nem tölthető palackba továbbá a hegyvidéki út közeléből származó légkör sem tekintettel arra, hogy az ott ralizó traktorok, terepjárók kipufogott füstjének biológiailag jótékony hatását az illetékes világszervezet még nem nyilvánította tudományosan megalapozottnak.

Felmerülhetnek, ahogyan azt már jócskán megszokhattad, mindenféle politikai-ideológiai problémák is. Példának okáért egyáltalán nem mindegy, honnan származik az ózondús elixír. A székely Hargitáról vagy az ősi és megbonthatatlan, nemzetállami román hegyről.

Az sem mellékes, hogy az exportra szánt végtermék kézműves módszerrel készül-e, midőn Pista bácsi saját, kérgesre kaszált kezeivel tekergeti a dugót a palack nyakára, a szigorú európai szabványok útmutatásait precízen követve, vagy némely megtévelyedett atyafi képes ventilátor alkalmazásával, ipari eljárásban, a nagyobb profit érdekében sorozatgyártást folytatni. Mely gaztett alacsonyabb áron való, tömegcikként történő értékesítést tesz lehetővé, padlóra küldve ezáltal a színtiszta és hagyományőrző vidéki kézműves mesterek autentikus munkájának értékét.

Akad hát kérdés bőven, s a szállítást még nem is említettük, hiszen bajos lenne tonnakilométerben kalkulálni a cucc célba juttatását, ha tonna gyakorlatilag nincs.

Az eltarthatóság is fontos szempont. Egy világban, ahol az ember a legfőbb érték, megengedhetetlen a malőr, hogy a felvilágosult fogyasztó poshadt trágyaszaggal szembesüljön az alpesi léggel töltött palack kinyitásakor, ugye?

És, ha mindezen szőrszálhasogatást a közismerten találékony székely mind-mind megoldja, indulhat az évszázad üzlete. A keresletben nem lesz hiány. Össznemzeti kereteken belül mozogva is számos büszke magyar nagyváros lehet felvevő piac. A gyakorta szmog riadót hirdető Budapest vagy Debrecen, Miskolc tárt karokkal várja a hargitai fenyvesek frissességét. Kissé távolabbra kacsintva, talán az alig-alig fellelhető, hozzánk akkreditált kínai textilkereskedők is belekóstolnak a Hargita ízébe és, szétkürtölve a hírt, Kanada rövidesen behozhatatlan versenyhátrányba szorul.

Hajrá, előre hát, atyámfiai! Levegőre fel!

Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy nyilvánvalóan fölöttébb hasznos és hasznosítható tanácsaimért némi kis jutalékra jómagam is igényt tartok. Persze, az összeg alku tárgyát képezi.

És míg egy flaska Góbé szilvapálinka társaságában, kezet rázunk a kölcsönösen előnyös „bulira”, ígérem, minden hasonlóan „tényszerű” hírt boldogan terjesztek majd és fennen magasztalom a légkereskedők elengedhetetlen szükségességét. Grátisz!

Bízom a teljes sikerben. Hiszen mennyi, ennél jóval meredekebb hírt, cuccot eladtak már széles világunkban! És mennyit meg is vettünk!

Kercsó Alpár
Fotók: facebook.com/hargitailevego