Majd egyszer, valamikor…

Muszájból írtam ezt a cikket. Négy évvel ezelőtt.

Nemegyszer tanúja voltam olyan atyafiak beszélgetésének, akik jobb híján a polgármesteri hivatal dolgozóit osztották, amiért nem tudják, hogy az ő kis erdei birtokuk hol volt az államosítás előtt, azt kitől örökölték, hogyan kell osztani a testvérek között, vagy havonta mekkora összeg illeti őket.

Emlegették a régi szép időket, amikor egyedül Kovács János ült a hivatalban, papíron, ceruzával számolt, nem „számológéppel”, s mégis minden rendjén volt. Nem kellett a már megsárgult iratokat előkeresni, tanút hívni, mérnököt fizetni, és a polgármesteri iroda tizenegynéhány irodáját végigjárni. (Csakhogy Kovács János után az elvtársak ügyeltek arra, hogy jól össze keveredjenek a dolgok.)

Ezeket a posztónadrágos bácsikat láttam magam előtt, amikor olvastam a hírt: az év második felétől csakis abban az esetben részesülhetünk egészségügyi ellátásban, ha rendelkezünk egészségügyi kártyával.

Majd alig öt perccel később: január 17-ig az egész országban szünetel az ügyfélfogadás az egészségbiztosítási pénztáraknál. Nem lehet befizetni az egészségügyi járulékot, biztosított státust igazoló iratot kiváltani, a munkáltatóktól nem fogadják a biztosított alkalmazottak névsorát, és európai egészségügyi kártyát sem lehet igényelni, mert nem tudják ellenőrizni, hogy az ügyfél biztosított-e. Összeomlott ugyanis a kevesebb mint egy hónapja beüzemelt központosított informatikai rendszer. Ezért a korszerűsítésért 36 millió eurót fizetett az állam.

A helyzet azért nem olyan drámai, éppen elég elköltött millióról hallunk – erről legalább tudjuk, hová került.

No meg aztán, ez a kártya csudamód okos lesz: sok egyéb mellett tartalmazni fogja, hogy a páciens hozzájárul-e ahhoz, hogy szervdonor legyen. Végtelen naivitásból fakadóan bízom benne, hogy okos informatikusok majd csak megbütykölik a rendszert, s amire mindenkinek lesz egészségügyi kártyája, fizetni is lesz ahol, a nagy korszerűsítésekkel pedig lépést tud tartani minden generáció.

Mit ad Isten, ma, 2015-ben azt olvasom, hogy: „Káosz az egészségügyben. Május elsejétől kötelező az egészségügyi kártyák használata Romániában, ezeket először aktiváltatni kell a háziorvosoknál. Ez azt jelenti, hogy a biztosított személyek ellátása kizárólag a digitális dokumentum alapján történhet. Viszont a családorvosok azt mondják: a rendszer nem áll készen az elektronikus kártyák használatára, mert a kártyaolvasó program akadozik, több az adminisztráció, mint a gyógyítás, a betegeknek a korábbinál is többet kell várniuk.”