Román logika

Ma (július 12-én, kedden – a szerk. megj.) sztrájkolnak az önkormányzatnál, nekem pedig postázni kell egy fellebbezést, ahhoz pedig ki kell fizetnem a bélyegilletéket. Szerencsére van megoldás, mert egy ideje városunkban is lehetőség van interneten keresztül fizetni adókat és illetékeket. Ennek az a feltétele, hogy létezzen az embernek egy érvényes bankkártyája és regisztráljon a ghiseul.ro oldalon.

Bankkártya van, rajta, regisztráljunk.

Megadom a személyi számomat, majd még pár adatot, s így jutok el oda, hogy a rendszer kéri a bankkártyám számát. Netes kifizetéseknél a feleségem kártyáját szoktuk használni, írom most is annak a számát. Az eredmény hibajelzés: a kártyának kell legyen 3D biztonsági jelszava. Tudom hogy van, tehát nem értem mi a gond. Írok hát az ügyfélszolgálatnak, ahol szerencsére nem sztrájkolnak, így hamarosan érkezik a válasz: a kártya az én nevemen kell legyen. Fogjuk rá, hogy logikus, habár az adók jelentős része családra van megállapítva, tehát éppen elfogadhatnák bármelyik családtag kártyáját. De túl ezen: ha az a gond, hogy a kártya nincs a nevemen, annyira nagy dolog volna, ha a hibaüzenet erről szólna? Vagy túl nagyok az elvárásaim?
No, de ezzel nem ér véget a történet. Újra nekilátok a regisztrációnak, sikeresen végigcsinálom, az eredmény az, hogy levélben kapok egy felhasználónevet és egy jelszót. Mindkettő kis- és nagybetűkből, meg számjegyekből generált lecsó, gondolom, mindenki örömmel tanulja meg az ilyet. Ugyanis később jelszót még meg lehet változtatni, de a nevet már nem, az úgy marad.

S hátra van még a csattanó: kiválasztom a fizetni szándékozott illetéket, beírom az összeget, majd a fizetés gombra kattintok. Lehet találgatni, hogy mi történik. Ha valaki arra gondol, hogy a kártyámról a rendszer leveszi a fizetendő összeget, s ezt valamiképpen visszaigazolja, azt ki kell ábrándítsam, mert nem talált. A következő lépés ugyanis az, hogy adjam meg a kártyám számát. Ezek után gondolom, senki nem lepődik meg, ha azt is elárulom, hogy végül nem saját kártyámmal fizettem, hanem a feleségemével. Mert a rendszer ezt szó nélkül elfogadta.

Árus Zsolt