Már gyermekkorában, az iskolából hazafelé menet összeszedte az utcáról a kiskutyákat, és az állatok iránti szeretete, lelkesedése később sem változott: a kémia-biológia szakot, majd az állatorvosi egyetemet választotta. Sok évig külföldön dolgozott neves orvosok mellett, és nem volt kérdés az sem, hogy továbbképzi magát. Kiss Károly most családjával együtt hazatért Gyergyószentmiklósra, és itt nyitott állatorvosi rendelőt minőségi szolgáltatásokkal. Vele beszélgettünk.

Hogy kerültél külföldre?

Úgy történt, hogy az egyetem elvégzése után hazajöttem és egy évet dolgoztam: Vaslábon voltam körzeti orvos, de a bürokrácia, a rengeteg papírmunka elvette a kedvemet, és nem maradt időm a valódi munkára. Utána a barátnőmmel, aki most a feleségem, elmentünk és Tanzániában dolgoztunk egy ideig. A feleségem vendéglő-menedzser volt, én pedig próbáltam egy praxist nyitni, de ott a bürokrácia még jobban virágzik, mint nálunk, ezért feladtam ezt a tervemet. Így hazajöttünk, és eldöntöttük, hogy olyan helyre megyünk, ahol elismerik a diplomáinkat, nem kell a honosítással foglalkozni, ugyanakkor fontos volt az is, hogy angol nyelvterület legyen. Így választottuk Írországot. Én lovakkal szerettem volna foglalkozni, Írországban nagyon fejlett az állatorvoslás, és ezen belül a lovak orvoslása kiemelten az. Írország a lovas sportok országa is, drága lovaik vannak az embereknek, sokat költenek rájuk, felszerelt kórházak vannak, és én oda szerettem volna bekerülni. Viszont külföldiként, semmi ismeretség nélkül ez nem sikerült. Aztán keresgéltem tovább, és kapcsolatba kerültem William McCartney doktorral, aki Európa-szinten az egyik legjobb állatorvosi sebész specialista. Ő épp akkor nyitott egy új kisállat rendelőt, és keresett késő esti nyitvatartáshoz egy állatorvost, és felvett engem. Közben, mialatt nála dolgoztam még elvégeztem egy két éves posztgraduális sebészképzőt Angliában.

Milyen az ember-állat kapcsolat külföldön?

Az írek nagyon közvetlen, kedves, segítőkész emberek, sosem volt abból hátrányom, hogy nem vagyok odavalósi. Sok az állat ott, és a kisállatok családtagnak számítanak, és a gondozásuk is annak felel meg.

Miért döntöttetek mégis a hazatérés mellett?

Sosem akartunk végleg ott maradni, mindig vártuk a megfelelő alkalmat a hazatéréshez. Aztán született két gyermekünk és nagyon elegünk volt már a hajtásból, ezért eldöntöttük, hogy hazajövünk. Csak aki nem dolgozott még külföldön, az képzeli, hogy olyan jó kint és kolbászból van a kerítés. Nagyon sokat kell dolgozni, igaz, többet lehet keresni, mint itthon, de a rendszer úgy van kitalálva, hogy el is költöd.

Igaz, hogy jó ott az életminőség, de nagyon hiányzott a család, a barátok… ott nem úgy van, hogy csak úgy átlépsz a barátodhoz, be kell előre jelentkezni, mert nagyon elfoglalt mindenki, óriási hajtás van a pénzért.

Én úgy látom, hogy itthon is egyre elterjedtebb, divatosabb kisállatot tartani, ezzel együtt szükség van bizonyos állatorvosi szolgáltatásokra is – így van?

Persze, de ez összetett dolog, van az orvoslás része, és a másik oldalon pedig az üzleti rész – ha a kettőt jól kombinálja az ember, sikeres is lehet. Jó szakembernek kell lenni, de a kliensekkel való bánásmód is nagyon fontos, úgy a kommunikációs része, mint az, hogy ellássam őket információkkal. Fontos lenne, hogy az emberek megértsék, a minőségi szolgáltatásokért sokkal többet kellene fizetni, hiszen ez az ő érdeküket is szolgálja. A kliensekkel való párbeszéd úgy gondolom, előmozdíthatja ezt.

Hogyan látod, mire van leginkább igény a szolgáltatásaid közül?

Még nem nagyon tudok képet festeni erről, mert egy hónapja nyitottunk, de úgy látom, hatalmas a potenciál, csak sok idő kell, amíg kialakul, ahogyan szeretném. Egyelőre csak a pozitívumot látom, akik ide jártak, meg vannak elégedve.

Olvastam az önéletrajzodban, hogy nem szakítottad el magad teljesen a külföldi munkától, kapcsolatoktól, hiszen vissza fogsz járni Írországba…

Igen, McCartney doktor visszavár Írországba a NOAH kórházba műtéteket végezni, szívesen megyek, amikor szükség van a munkámra, emellett néhány tudományos projektben is benne vagyok, amelyek segítséget jelentenek a most zajló doktorátusi képzésemhez.

Boncina-Székely Szidónia