Biztos hallotta már mindenki ezerszer azt a kijelentést, miszerint Románia példaértékűen megoldotta a nemzeti kisebbségek kérdését. Ha valakinek netán kétségei lennének ezzel kapcsolatban, az most figyeljen jól!
    A „forradalom” utáni első választásokon egyszerű dolguk volt a magyar választóknak, csak el kellett menni a szavazókörbe, megkeresni a szavazólapon a tulipánt, s egyet pecsételni rá. A paradicsomi állapotok 2000-ben értek véget, amikor Székelyudvarhelyen bejegyezték az Udvarhelyért Polgári Egyesületet, s az elindult a helyi és megyei választáson, az alapítók által a reméltnél is nagyobb sikereket elérve (addig el, hogy kevesebb jelöltet tettek fel a listájukra, mint ahány mandátumot végül megszereztek). Nosza munkához is láttak serényen a virágkertészek, a tulipán lelkes hívei (s nem mellékesen haszonélvezői), s mire elérkezett a következő választási év, már készen volt a józsefattilai megoldás: a nevezetes hetedik. Mármint cikkely. (Az is megér egy misét, hogy a választások első fordulója 2004 június hatodikán volt, az új választási törvény pedig április elsején, tehát mindössze két hónappal korábban lépett érvénybe.) Ezen nevezetes cikkely pedig azt mondta ki, hogy indulhat a választáson olyan kisebbségi szervezet is, amelyiknek nincs képviselője a parlamentben (10 pontos kérdés: mi köze a helyi választásnak a parlamenti jelenléthez?), de ebben az esetben némi feltételeknek eleget kell tegyen. Ez az akkor indulni szándékozó Magyar Polgári Szövetség esetében azt jelentette, hogy fel kellett mutatni egy minimum 25.000 személyt tartalmazó tagnyilvántartást, úgy, hogy a tagok legalább 15 megyéből és a fővárosból kellett származzanak, s minden megyéből kellett legyen legalább 300 tag. Az előírás nyilvánvalóan diszkriminatív, hisz a parlamenti képviselettel rendelkező RMDSZ ezzel szemben csak a jelöltlistákat kellett letegye. Furamód ez a balkáni húzás kiverte a biztosítékot a határon túl is, addig el, hogy a tekintélyes jogtudósokból álló Velencei Bizottság is megállapította, hogy a törvény nem felel meg az európai normáknak, módosítani kell.
    Itt azonban meg is állt az európai lendület, a bukaresti parlamentben pedig (ez az a hely, ahol a magyarokat úgy általában nagyon szidják, de a jelenlevők mindig kivételt képeznek) a fülük botját sem mozdították. Azaz hadd ne bántsam az európai intézményeket, mert ha az eréllyel vannak is gondok, azért nem olyan rossz emberek vannak ott, példa erre az, hogy az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa 2011-ben megvizsgálta a romániai demokrácia helyzetét, majd megfogalmazott egy ajánlást – 300 (2011) – a Miniszterek Tanácsának, amiben arra kérik ez utóbbit, hogy szólítsa fel a román hatóságokat, hogy módosítsák a választási törvényt a Velencei Bizottság ajánlásainak megfelelően.
    S láss csodát, ha némi késéssel is, de idén tavasszal a román parlament intézkedik, de úgy, hogy kő kövön nem marad: az egész törvényt hatályon kívül helyezik. Aztán persze elfogadnak helyette egy újat, a 115/2015-ös számút. No de milyen az ember? Gyanakvó. Tehát ezt nem az egyes cikkelynél kezdi olvasni, hanem egyből a hetest keresi, ami hét hosszú bekezdésen keresztül azt tárgyalja, hogy a pártok, pártszövetségek, kisebbségi szervezetek, meg független személyek miképpen kell benyújtsák a jelölésüket. Hogy aszongya: hány név szerepelhet egy listán, hogy ki-ki csak az állandó lakhelyén lehet jelölt, stb, stb. Nicsak! Ha 11 év késéssel is, de a törvényhozók jobb belátásra, európai útra tértek! Mondaná az ember, ha reflexből nem olvasna tovább, ugyanis következik a 8. cikkely, ami szóról szóra megegyezik a régi törvény hetedik cikkelyével! Mint a mesebeli lány: eltörölte is, meg nem is. Sumákország.
    Végül még pár adat, csak hogy legyen teljesebb a kép: a törvény egyik kezdeményezője ugyanaz a Márton Árpád, aki az olasz-román fordításban készült RMDSZ-es autonómia-statútum egyik atyja is. Azon, gondolom, senki nem lepődik meg, hogy az RMDSZ 15, valamint a többi kisebbség 10 képviselője közül még bár egy sem szavazott a törvény ellen. Az ellenben már meglepetésre adhat okot, hogy maga a kezdeményező nem szavazta meg, tartózkodott. A kezdeményezők és megszavazók intelligenciaszintjéről azonban sokat elmond az, hogy mindössze egy perccel korábban szavazták meg az új párttörvényt, aminek értelmében három székely már pártot alapíthat, nem kell lejárja a lábát a hegyen túl, hogy toborozzon 24.997 társat a választáson való induláshoz. Egy haszna azért van ennek a nyolcas cikkelynek: ékesen mutatja, hogy Romániában milyen nagyon szeretik a nemzeti kisebbségeket.

Árus Zsolt