Hajrá, Barcelona!

Emlékszel még, derék atyámfia?

Néhány éve a világ nagyon sok és sokféle szegletében tüntettek a székely autonómiáért. Felvonultak magyarországi városokban, az óceán túloldalán, Európa fővárosaiban, kifejezendő együttérzésüket, támogatásukat Székelyföld autonómiája okán.

Egy olyan terület korlátozott önrendelkezési jogáért demonstráltak magyarok és kevésbé magyarok, mely az aktuálisan neki helyet adó többségi nép és állam szerint nem is létezik.

Tüntettél, gyűléseztél és petíciók tömkelegét nyújtottad be te is, atyámfia, pártjaid s választott elöljáróid rongyosra nyilatkozták magukat mindenféle fórumon.

Na és?!

Mondd, józan atyámfia, te tényleg elhitted, hogy a már jól, kicsit talán túl jól is ismert többségi nép valaha is kulturáltan, demokratikus eszméktől mélyen átitatva, kedvesen vállon vereget és legalább egy fél kilónyi önrendelkezést engedélyez számodra? Őshonosi jogodon? Lojális állampolgári jogodon? Vagy, mert követelésed jogosnak és észszerűnek látszik? Mert borzasztóan európai a gondolat?

Nézz nyugatra, atyámfia. Katalán barátaink (ők is kiálltak a székely autonómiáért!) Hispánia magasan leggazdagabb tartományát lakják. Sem az ő létüket, identitásukat, sem tartományuk létét nem kérdőjelezi meg senki. Azt sem vitatják a velejéig demokratikus spanyol jogállamban, hogy Katalónia, bár az ország mintegy hat százalékát teszi ki, a teljes nemzeti össztermék húsz percentjét adja. Tény az is, hogy a katalánok egy főre jutó nemzeti jövedelme 4 ezer ropogós euróval magasabb, mint bármely más spanyol hazafié. Az ország külföldre eladható cuccainak negyven százaléka is tőlük származik.

A katalánok vágya a függetlenségre vélhetően nem a kenyérre való szűk mivoltából táplálkozik.

A katalánok magabiztosak, rögtön függetlenséget akarnak, az autonómián már túljutottak. És, ha már ők az aranytojást tojó tyúkok, saját országukban, saját maguknak akarnak tojni.

Egy friss, egyébként állami szerv által készített felmérés szerint, Románia legerősebb és legstabilabb cégei Erdélyben, elsősorban Közép-Erdélyben vannak. Talán te is hallottál már, atyámfia, erdélyi magyar, de román hangokat is, melyek nehezményezték az Erdélyben megtermelt jövedelmek Bukaresti elvonását, újraelosztását. Ahogyan a katalánok sem tapsolnak a dél-spanyol álmatag Juan-ok és Miguel-ek katalán pénzből való etetéséért, úgy, vékonyka felszólalásokkal ugyan, de időnként az erdélyiek sem repülnek boldogságos köröket, midőn az ő munkájuk termése Moldvába, vagy éppen Olténiába vándorol.

Egységes nemzetállam ide vagy oda.

És kőbe vésett Alkotmány ide vagy oda.

Alkotmány, mely rendőrökkel verette kékre-zöldre a mindössze szavazni, népakaratot kifejezni óhajtó katalán polgárokat. A velejéig demokratikus és európai Spanyolországban! Békésen érkező nőket, gyerekeket, férfiakat ütlegelt a karhatalom mindössze azért, mert egyik legalapvetőbb jogát gyakorolta.

Mit gondolsz, atyámfia, hogyan viselkedne veled szemben a bukaresti vezérkar, ha nem csak picinyke autonómiáért, de teljes függetlenségért emelnéd fel szavad és fejed? Pláne, ha, Uram irgalmazz!, népszavazni is szándékoznál önállóságodról…

Mégis… finoman célozhatnál vágyaidra. A viszonylag veszélytelen zónában maradva, kizárólag törvényes keretek között, hangot adhatnál együttérzésednek. Távoli ugyan, de annál határozottabb lelki támogatásodnak a katalánok ügye irányába. Hadd lássa Katalónia, Európa s még inkább Románia, miként állunk ki nem pusztán önmagunkért, hanem mások velünk nagyon is rokon küzdelme mellett. Egy jó kis demonstráció, katalán zászlók, egy-két veretes beszéd. S hogy mindenki jól értse, a katalán mellett székely zászló.

Hatásos videók a székelyek politikai kultúráját illusztrálandó. Vérbő demokrácia és modern szolidaritás. Kulturált szurkolás olyanokért, akik a mi ügyünkért is harcolnak.

Atyámfiai, én nem értek a focihoz, de most úgy gondolom, mindnyájunknak a Barcát kell biztatnunk. Némi önuralommal a Real drukkereknek is.

Kercsó Alpár