Lassan két éve módosult a Nép Ügyvédje hivataláról szóló törvény, amibe akkor – az RMDSZ közleménye szerint a párt kezdeményezésére – új cikkely került.
A Nép Ügyvédje egy állami intézmény, székhelye Bukarestben van, de működnek területi irodái több városban, illetve néha tart kihelyezett fogadóórákat is itt-ott. A szóban forgó új cikkely pedig így szól:

(2/1) Cetãtenii apartinând minoritãtilor nationale, cu domiciliul sau resedinta în unitãti administrativ-teritoriale în care au o pondere de peste 20% din numãrul locuitorilor, pot prezenta petitii în limba maternã si primesc rãspuns în limba româna si în limba maternã.

(Azon kisebbségi állampolgárok, akiknek állandó vagy ideiglenes lakhelye olyan közigazgatási egységben van, ahol azon kisebbség részaránya meghaladja a 20%-ot, anyanyelvükön fogalmazhatnak meg petíciókat és azokra anyanyelvükön és románul kapnak választ.)

A módosulást annak idején nagy megvalósításként tálalták, amivel legalább két gond van:
1. Lehetséges, hogy más országokban ez másképp van, de itt ez egy tipikus sóhivatal, a kutya se hallott arról, hogy valami látványos dolgot ért volna el, mióta létezik. Ez úgy általában érvényes, s attól kezdve szinte mindegy, hogy az ember milyen nyelven fordul hozzá.
2. Ami ellenben az anyanyelv-használat szempontjából kérdéses, az a lakhelyre meg a 20%-ra való hivatkozás. Hogy a sablonos, korlátolt gondolkodás, vagy valami más áll-e ennek a hátterében az lényegtelen, de az tény, hogy mondjuk a kolozsvári magyarok (hogy csak egy példát mondjak) igencsak sértve érezheti magukat azért, hogy nekik nem jár egy olyan jog, ami megillet egy csomó olyan embert, akik pár száz lakost számláló székelyföldi falvakban laknak. Lévén szó központi intézményről, az ember fel nem foghatja, hogy mi az értelme ennek a korlátozásnak, s minekutána elég sokat gondolkozik rajta, bizonyára más is ugyanarra a következtetésre fog jutni akárcsak én: semmi, de semmi. Ha pedig ez így van, akkor ez egy jónak indult kezdeményezés, ami balul sült el, mert nyilvánvaló módon diszkriminálja a hazai magyarság jelentős részét.

Árus Zsolt