A közismert mondás a Bibliából származik, de mielőtt bárki azt gondolná hogy hirtelen pályát váltottam, sietek leszögezni, hogy nem a párkapcsolatokról szándékozom szólni.
    Ezzel szemben megállapítom, hogy a román hatóságok is egyetértenek ezzel, s gondoskodtak arról, hogy társaim legyenek. Szám szerint kettő, ugyanis itt van ez, tehát már nem mondható el, hogy a kivilágítás Gyergyószentmiklóst kivéve mindenhol rendben, nyugodtan és hatósági túlkapások nélkül zajlott le.
    Szombattól mostanáig azt gondolhatta volna bárki, hogy az itteni rendőrök ügybuzgósága csak helyi jellegű volt, elfelejtettek szólni nekik, hogy Romániának nem érdeke magas labdákat feladni, olyan helyzeteket teremteni, amikor joggal mondhatjuk azt, hogy minket bántanak. Most már láthatjuk hogy nem. A józan észen ismét felülkerekedett a vak indulat, villant a fogak fehérje és csődöt mondott a román mosoly-diplomácia. Köszönet érte, ezek mindig jól jönnek, segítenek megmutatni a világnak azt, hogy milyen is valójában az a román példaértékű megoldás.
    Ezen túlmenően érdemes magáról a konkrét történetről is ejteni pár szót, mert olyan igazi, mélyen román. Kezdve azzal, hogy hoznak egy törvényt, amivel arra köteleznek mindenkit, hogy a csalás elleni hivatalnál jelentsen be minden 15.000 eurót meghaladó pénzügyi tranzakciót. Már maga az összeg is nevetségesen alacsony, de ezt megtetézik a honatyák azzal, hogy a törvény bejelentésre kötelezi nem csak a pénzt kifizetőt vagy kapót, de a bankokat is. Tehát minden tranzakcióról ketten is kell jelentsenek a biztonság kedvéért. A cél pedig nem az, hogy minél több tranzakcióról tudomást szerezzenek (olyan alapon, hogy ha az egyik el is felejti, a másik csak bejelenti). Nem, dehogy! Jól példázza ezt a Siculitas egyesület esete. A bank ugyanis bejelentette az átutalást, a csaláselhárítók tehát tudtak róla, s tudták pontosan azt is, hogy nem pénzmosás zajlik, hanem törvényes támogatás. Egy normális államban, ahol a hatóságok célja az intézmények minél jobb működtetése és az állampolgárok kiszolgálása, ott az adóhatóság azt tette volna, hogy figyelmezteti a bejelentést elmulasztót, hogy van itt egy ilyen törvény, olyan amilyen mi nem kommentáljuk, de szólunk, hogy azt az átutalást be kellett volna jelenteni, máskor majd figyeljen jobban. Ezzel szemben mit tesz a román hatóság: a bankoktól érkezett bejelentést arra használja, hogy onnan tudja, hogy kik azok, akik a maguk részéről elmulasztottak jelenteni. Tehát biztosra megy. Érkezik a bejelentés a banktól, kivárják a törvényes tíz napot, majd utána felveszik az ijesztő egyenruhát meg a pléhpofát és rajtaütnek a mulasztón! Supp! Úgy kell neked, ha nem ismered a törvényt! S nyilván sokan nem ismerik, mert épeszű ember, aki becsülettel végzi a dolgát és esze ágában nincs pénzmosással foglalkozni minden bizonnyal nem fogja tanulmányozni a pénzmosásra vonatkozó törvényt. Hasonlóképpen ahhoz, aki tisztességes életet él és soha nem jut eszébe a büntető törvénykönyvet olvasgatni. Romániában ellenben semmiben sem lehetsz biztos, soha nem tudhatod, hogy melyik törvény ró rád valamilyen kötelezettséget, miközben hatóságok tömkelege lesi, hogy mikor csaphat le. Persze nem mindenkire és nem akárkire. De ez ugyebár nyilvánvaló, senkit nem lep meg.

Árus Zsolt