Az Egyesült Államok külügyminisztériuma kiadta évi emberjogi jelentését, derül ki a hazai magyar sajtóból. A híradások azt is megjegyzik, hogy a jelentés számos magyarellenes cselekedetről is beszámol. Ha azonban valaki megkeresi a jelentést, akkor egy árnyaltabb képet fog kapni, ami ráadásul már kevesebb megelégedésre ad okot.

   Ami már a jelentés elején található rövid összegzés elolvasása után nyilvánvalóvá válik: a kisebbségek viszonylatában a külügyminisztérium megállapítja, hogy Romániában diszkriminálják a romákat, a sajtóban antiszemita írások jelennek meg, a görög katolikus egyház ingatlanjainak a visszaszolgáltatása késik, a közbeszédben pedig – sajtó, internet, stb. – gyakoriak az antiszemita, rasszista és xenofób megnyilvánulások. Ha ezt magyar ember olvassa, kétségtelenül hiányérzete van.

   Alább a problémák részletezése csak növeli a hiányérzetet. Külön kitér a jelentés az ingatlanok visszaszolgáltatására, ellenben ott sincs egy hang sem a magyar egyházi és közösségi javakról. A jelentés olvasója azt gondolhatja, hogy mindössze a görög katolikus egyház szembesül problémákkal az ortodoxok, illetve az állam által továbbra is bitorolt ingatlanok visszaszolgáltatása terén. A magyarokkal szembeni hasonló bánásmódról vagy nem tudnak az óceánon túl, vagy pedig tudnak, de hallgatnak.

   Később a jelentés hosszan foglalkozik az országban megnyilvánuló antiszemitizmussal, majd a kisebbségeknek szánt fejezet mintegy háromnegyedében a romák jogainak a megsértéseit taglalja. Ez a rész ezzel a mondattal kezdődik: A romák elleni diszkrimináció továbbra is egy súlyos probléma.

   Ezt követi a magyarokra vonatkozó négy rövid bekezdés, ahol a problémák kapcsán így fogalmaznak: a magyarok továbbra is arról számolnak be, hogy diszkriminálják őket.
   Nem kell a sorok közötti olvasás nagymestere legyen valaki, hogy érzékelje a két megközelítés közötti hatalmas eltérést: a külügyminisztérium tényszerűen megállapítja, hogy a romákat diszkriminálják, ezt súlyos problémának nevezi, majd a magyarokról azt mondja, hogy azok diszkriminációra panaszkodnak. Ezt nem hogy nem nevezi súlyos problémának, de még bár azt sem mondja, hogy a panasz jogos. A romák esetében a külügyminisztérium állapítja meg azt, hogy diszkriminálják őket, s ezt minősíti is, súlyos problémaként. Ezzel szemben a magyarokról csak azt állapítja meg, hogy azok panaszkodnak, a panaszok valóssága illetve jogossága ügyében semmit nem mond. Ez pedig egyáltalán nem mindegy! Téves és félrevezető tehát a jelentésről ilyen címmel beszámolni: „Washington: Bukarest diszkriminálja a magyarokat”, hisz tényszerűen az az igazság, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériumának jelentése mindössze arról számol be, hogy a magyarok diszkriminációra panaszkodnak.

Árus Zsolt