Zászlók és feliratok

A jogvédelem definíció szerint azt jelenti, hogy “jogok biztosítására és helyreállítására irányuló hivatalos tevékenység” (A magyar nyelv értelmező szótára), vagyis jellemző módon reakció egy jogsértésre, a jogsértés negatív következményei elleni fellépés. Ebből azonban nem következik, hogy a jogvédő szervezetek dolga az, hogy passzívan várják a jogsérelmek bekövetkeztét, s csak utána kezdjenek munkába. A jogsérelmek orvoslásának az esélyeit jelentősen lehet növelni proaktív módon, úgy, hogy a sérelem bekövetkeztekor jobb helyzetből és jobb kilátásokkal lehessen indulni. Éppen ezért a Székely Figyelő az elmúlt időszakban ilyen irányba is tett lépéseket.

A közösségünket érő jogsérelmek egyik oka az, hogy az eleve nem tökéletes törvényeket a bíróságok mintegy futószalagon rosszhiszeműen értelmezik, illetve alkalmazzák. Ezért tevékenységünkkel többek közt ezen kiskapuk bezárását is célba vettük. Konkrétan olyan pereket indítottunk, amelyek tükrei a Tanasă-féle pereknek, ennek ellenére (vagy éppen ezért?) számítani lehetett arra, hogy azokban más ítélet születik. Ilyen volt a Neamț megyei önkormányzat elleni per (melynek tárgya Moldva hagyományos zászlajának kitűzése egy középületre) illetve a kormány ellen indított perek (azért, mert a személyi igazolványon az angol és francia szöveg, illetve a kormány honlapján közzétett fényképeken szereplő angol szöveg nem a román alatt helyezkedik el). Ezeket nyilván nem heccből indítottuk, a számításunk az volt, hogy ezekben a perekben másképp fognak ítélkezni a bíróságok (konkrétan nem vetetik le Moldva zászlaját és nem kötelezik a kormányt, hogy változtasson a személyi igazolvány formáján), a cél azonban nem csak az volt, hogy kimutassuk a bíróságok által alkalmazott kettős mércét (habár ez sem egy értelmetlen dolog, felhasználható strasbourgi perekben), hanem az is, hogy olyan helyzetet teremtsünk, amiben jogértelmezés kérhető a Legfelső Bíróságtól. Van ugyanis a Polgári Eljárási Törvénykönyvnek egy olyan cikkelye, ami azt mondja, hogy ha hasonló ügyekben különböző bírói tanácsok ugyanazon jogszabály alapján egymástól különböző jogerős ítéleteket hoznak, akkor több intézménynek joga (illetve kötelessége) a Legfelső Bírósághoz fordulni, s kérni attól egy jogértelmezést. Egy ilyen kérés nyomán a Bíróság megvizsgálja alaposan az ítéletek alapját képező jogszabályt (azt, amelyet különböző esetekben különböző módon értelmeztek a bíróságok), majd határozatban rögzíti, hogy azt miképpen kell értelmezni. Ezen határozatok pedig kötelezőek attól kezdve minden bíróság számára, vagyis megszűnik az a lehetőség, hogy ugyanazt a jogszabály különböző bírók (illetve ugyanazon bírók, de különböző esetekben, mert erre is van példa) különbözőképpen értelmezzék.

Az egyik intézmény, ami ilyen jogértelmezést kérhet, az a Nép Ügyvédje, s mivel neki eleve szakterülete a kisebbségek jogvédelme (van neki egy erre a területre szakosodott helyettese is), ezért az elmúlt hetekben hozzá fordultunk két kéréssel, nevezetesen:

1. Az egyik, mindenki által ismert típus-per a községháza/városháza feliratok ellen indított. Ezekben futószalagon születtek a jogsértő ítéletek, amik egyrészt jogosan frusztrálták a nemzeti közösségünket, de másrészt meg növelték a legitimitását Tanasă-nak, aki farizeus módon elmondhatta, hogy neki semmi baja a magyarokkal, ő csak a törvények betartását várja el, s lám, a bíróságok igazat adnak neki. Tehette ezt gond nélkül mindaddig, míg egy ilyen perbe beletörött a bicskája, azért, mert (s pont egy olyan jogértelmező határozat alapján, amiről fentebb szó van) a bíró kimondta, hogy az ADEC alapszabályában rögzített célok közül egyikkel sincs semmilyen viszonyban a városháza felirat elleni fellépés. Az eredmény pedig az lett, hogy a személyes érdekeltség hiánya miatt a bíró a keresetet érvénytelenítette, megállapítva azt is, hogy egy magyar felirat csak a magyarok számára bír jelentőséggel, ahhoz másoknak semmi közük, hogy mi miképpen nevezünk az anyanyelvünkön egy intézményt vagy épületet.

Előállt tehát az a helyzet, hogy létezik kétféle jogerős ítélet a városháza-perekben, következésképpen azt kértük a Nép Ügyvédjétől, hogy az forduljon ezzel a témával a Legfelső Bírósághoz, a cél pedig az, hogy ez határozatban rögzítse azt az elvet, amit ebben a perben a bíró megállapított, de általános formában, úgy, hogy az legyen érvényes minden olyan feliratra, ami az országban bárhol van közterületen, valamely nemzeti kisebbség nyelvén. Azt mondanunk sem kell, hogy mekkora jelentősége lesz annak, ha ezt sikerül elérnünk, s ezzel elvegyük a kedvét Tanasă-nak és a hozzá hasonlóknak, hogy újabb pereket indítsanak magyar feliratok ellen. S hogy ez nem egy elméleti veszély, azt bizonyítja az, hogy jelenleg is folyik egy ilyen per a gyergyóremetei községházán levő felirat ellen, melyben ráadásul az alapfokon eljáró Bukaresti Törvényszék a felirat eltávolítását rendelte el.

2, A másik típus-perben Tanasă (de több prefektus is) a közterületeken található székely zászlók eltávolítását szokta kezdeményezni, s rendszerint sikerrel, hivatkozva általában olyan törvényekre, amelyeknek semmi közük egy ilyen jellegű zászlóhoz. Amint fentebb már említettük, mi magunk is indítottunk egy ilyen pert, melynek tárgya Moldva zászlaja, mely pert – várakozásunknak megfelelően – elvesztettünk, az indoklás pedig az volt, hogy Hargita megyében, Gyergyószentmiklóson bejegyzett szervezetként semmilyen személyes érdekünk nem fűződik ahhoz, hogy egy szomszéd megyében milyen zászló van kitűzve.
Ezt az indoklást köszönjük szépen, így már postázhattuk az újabb kérésünket a Nép Ügyvédjének, aki remélhetőleg – miért ne tenné meg? – a maga során a Legfelső Bírósághoz fordul, hogy az mondja ki, hogy egy helyi vagy regionális zászló kitűzése kizárólag az ott helyben lakók számára bír jelentőséggel, máshol lakó természetes személyeknek (illetve máshol bejegyzett jogi személyeknek) ehhez semmi közük, egy ilyen zászló ellen pert nem indíthatnak. Ha pedig a Nép Ügyvédje eleget tesz a kérésünknek, az számunkra már rögtön azt is fogja jelenteni, hogy a Marosvásárhelyi Táblabíróságon kérhetjük a felfüggesztését annak a pernek, aminek tárgya a gyergyószentmiklósi városházával szemben kitűzött város-zászló, illetve a művelődési ház előtti székely zászló, felfüggesztést, mely addig kell tartson, míg a Legfelső Bíróság döntést hoz az elé terjesztett kérdésben.

Fentebb említést tettünk meg két perről, amelyeket a kormány ellen indítottunk, amelyekben azonban még nem kaptuk kézhez a jogerős ítéletek indoklását. Amint azonban az bekövetkezik, máris kezdeményezni fogunk egy újabb jogértelmezést arra nézve, hogy szabad vagy nem egy kétnyelvű feliratban a nem román szöveget a románnal egy szinten elhelyezni. Az eddig született ítéletek alapján úgy néz ki, hogy magyar intézményvezetők ezt nem tehetik meg, a kormány ellenben igen. Remélhetőleg a Legfelső Bíróság nem csak egyértelműsíti ilyen téren a szabályt, de azt a józan és alapján fogja tenni, a felirat elhelyezőjére bízva azt, hogy a különböző nyelvi változatok egymás mellé vagy egymás alá kerüljenek. Jelezzük ugyanakkor azt is, hogy ez sem egy elméleti probléma, jelenleg per tárgyát képezi a gyergyószentmiklósi művelődési ház homlokzatán található felirat is.

Árus Zsolt