“Amennyi cékla lesz ebből a palántából, nyugodt szívvel kipróbálhatom azt a bizonyos céklalevest, céklasalátát és azt az üdítőt, olyan egészségesek leszünk, mint a makk – morfondírozok.”

Nyolc óra múlt, de már hétágra süt a nap. A földnek még esőszaga van. Ideje gyomlálni, hát nekikeseredek. Okítanak közben: gyéríteni is kell a murkot, vigyázz, le ne taposd a karalábét, ugye, felismered a paradicsompalántát a céklapalánták között, a petrezselyemmel még várni kell, valamiért nem bújt ki, ha elég nedves a föld, kapálni is kell… Hát, hogyne! Közben szakad rólam a víz. A hőség egyre elviselhetetlenebb – nem baj, holnap korábban kelek. Idő után konstatálom: hanem egyéb leégtem – legközelebb alkalomhoz illőn öltözöm. Minden tagom fáj a guggolástól – nem baj, megéri.

Amennyi cékla lesz ebből a palántából, nyugodt szívvel kipróbálhatom azt a bizonyos céklalevest, céklasalátát és azt az üdítőt, olyan egészségesek leszünk, mint a makk – morfondírozok.Az izomlázam éppen csak elmúlt, a vetemény újra gyomos. Most már nadrágban, hosszú ujjú felsőben, kesztyűvel, kalappal veselkedek neki a munkának. Szépen fejlődik a hagyma, a borsó, a murok, én továbbra is a céklára vagyok a legbüszkébb, mert lám, milyen nagyra nőtt, mennyi finomság lesz ebből. A petrezselyemágyások? Nekem minden egyformán zöld. Édesanyám megállapítja: gyommagot vetettünk, ugyanis sorban, ugyanaz a fajta gyom termett az ágyásokban.

Mind ki kell szedni, újra fel kell kapálni, s újra kell vetni. Hát, hogyne! A céklát is ideje szétültetni.

Édesanyám kihúz egy palántát. Gyanúsan végignéz a soron, az ágyáson… – Hát, ez mind répa!

Pedig kertészetből vettem a magot. Jól olvasható betűkkel írta rajta, hogy SFECLĂ ROŞIE, alatta az illusztráció – bosszankodik. Nagymamám vigasztal: a répától télen is jól tojnak a tyúkok… Igen, igen. A tyúkok. Hát, hogyne!

Illusztráció: Thinkstock