Valami bűzlik Daniában!

Nem tagadván annak a lehetőségét, hogy léteznek furcsa véletlenek, hadd meséljek el egy igen aktuális történetet:

A helyszín és a személyek nem lényegesek, mondjuk tehát, hogy történik ez Daniában, ahol egy öntudatos Dan állampolgár által alapított jogvédő szervezet 2106-ban a bírósághoz fordult, s azt kérte, hogy az kötelezze egy eldugott falu polgármesterét, hogy a községháza udvaráról távolítsa el a község zászlaját, mert az törvénytelenül van oda felhúzva. A bíróságon a polgármester bemutatta azt a 2013-ból származó helyi határozatot, amivel a zászlót a község képviselőtestülete elfogadta, ennek pedig az lett a következménye, hogy a kérést alapfokon is, majd fellebbezés után másodfokon is elutasították, a zászló tehát maradt. A jogerős ítélet 2017 október 17-én született, s a naivabbak úgy gondolhatták, hogy ezzel az ügy lezárult.

Hát tévedtek! Ugyanis egy év és egy hét intenzív gondolkodás után a felperesnek megvilágosodása támadt, s levélben fordult az illetékes prefektushoz, mely levélben azt kérdezte, hogy vajon ama zászlóelfogadó határozat megfelelt-e mindenben a törvényes előírásoknak? Történt mindez – mint a számtanból jobbak már kiszámolták – 2018 október 24-én. Mint köztudott, Daniában a válaszadási határidő 30 nap, s ezt az egyes hivatalok ki is szokták használni, nem szokták elkapkodni a dolgot. De lám, valami csoda folytán – lehetséges, hogy azon a szerdán ez volt az egyetlen beérkező levél? ki tudhatja? – a prefektus saját kezével aláírt válaszát 2018 október 24-én (gyengébbek kedvéért: aznap) továbbították is az érdeklődőnek, s ebben az áll, hogy bizony a szóban forgó határozta álláspontjuk szerint törvénytelen volt, ezt annak idején közölték is az azt meghozó testülettel, az pedig a határozatot visszavonta. Szinte látom magam előtt a prefektust, aki azt mondja magában, hogy: “78/2013-as határozat? Na lássuk csak, lássuk csak…”, s azzal a homlokára csap: ja persze, az 1492/2014-es átiratunkban jeleztük nekik hogy törvénytelen, ők meg a 23/2014-es határozatukkal visszavonták. Majd ezt tollba mondja a titkárnőjének, az kinyomtatja, a prefektus alá kanyarítja a nevét, s már megy is vele a futár a postára.

Hat nap múlva pedig az öntudatos Dan állampolgár (aki ez alatt kézhez kapta a prefektus válaszát, ügyvédet keresett, az pedig megírta a keresetet – ment az mint a karikacsapás!) már postázta is a törvényszékre a perújrafelvételi kérést. Reszkessen hát az a zászló, mert ha minden a tervek szerint halad, akkor a napjai meg vannak számlálva!

Árus Zsolt