Akik rendszeresen olvassák a bejegyzéseimet most valószínűleg meg fognak lepődni, mert nem erre számítanak, de úgy gondolom, hogy néha ilyen is kell, sőt, jobban belegondolva én lennék a legboldogabb, ha csupa ilyenről számolhatnék be.
    Miután sok-sok éven át nem jártam a hegyeken túl, tavaly ősztől kezdve elég sokszor volt utam Bukarestbe, különféle tárgyalásokra. Mivel jellemző módon reggelre kellett odaérnem, s ráadásul egyedül, értelmetlen lett volna autóval utaznom, módom volt tehát közeli tapasztalatokat szerezni a vasútról. S hiszik, vagy nem hiszik, ezek meglehetősen pozitívak! Mert igaz ugyan, hogy a szentmiklósi állomás csapnivaló állapotban van (s a bukaresti se néz ki valami fényesen), ami a szerelvényeket és a szolgáltatásokat illeti, azokban igen kellemesen csalódtam. Az online menetrend ugyanis immár felhasználóbarát, s Szentmiklós román nevéből is eltűnt a felesleges „i”. A szerelvények (legalábbis a távolságiak, de még a Brassó–Déda személyvonat másodosztálya is) viszonylag új, karbantartott és tiszta vagonokból állnak, s az sem számít már luxusnak, hogy az ülések mellett dugasz legyen, ahol telefont vagy számítógépet lehet tölteni.
    A legpozitívabb csalódás azonban az online jegyvásárlás terén ért. Annyira olajozottan működik, hogy az már szinte hihetetlen! S túl azon, hogy kényelmes, még olcsó is. Az előre vásárolt jegyeket eleve kedvezménnyel lehet megvásárolni a jegypénztárakban is, de ha az ember neten vásárol, akkor azért további 5% kedvezmény jár. Ha pedig valami nem világos, az e-mailben feltett kérdésre gyors és udvarias válasz érkezik. Hab a tortán pedig az – ez jogi személyek számára jelentős –, hogy a neten vásárolt jegyre, kérésre számlát is küldenek, szinte azonnal, s ha a vásárló az „XY Egyesület”, akkor a név a számlán pont úgy jelenik meg, nem magyarázkodnak, hogy a számítógépes rendszerük nem tudja kezelni az ékezetes betűket. Az egész rendszer praktikus, gyors, pontos, megbízható, mintha mindez nem is Romániában lenne.
    Az pedig már kisebbfajta csoda volt, hogy amikor a bukaresti pénztárost megkérdeztem hogy tud-e számlát adni a jegyre, akkor a válasz az volt, hogy ő nem, de menjek át a szomszéd terembe, ott megírják. Átmentem, a szolgálatos gyorsan megírta, majd – kapaszkodjanak meg – megköszönte, hogy hozzájuk fordultam, és további szép napot kívánt! Ez már maga Európa!

Árus Zsolt