Szakmaiság!

Februárban iktatták a parlamentben azt a két cikkelyből álló törvénytervezetecskét, miszerint július 21. a Bánság napja:

torvenytervezet-Bansag-napja

Az ember azt hinné, hogy két hónap elég egy ilyen egyszerű törvény elfogadásához, esetleg már el is felejtették rég mindkét házban, hogy volt egy ilyen napirenden. No de nem, ez itt Románia!
A szabály pedig az, hogy a kormány minden törvénytervezetet kell véleményezzen, s ráadásul van nekünk egy szakértői kormányunk, amelyik alapos munkát végez: a fél oldalas, semmitmondó tervezethez készítettek hát egy négy oldalra rúgó “szakvéleményt”:

kormany-velemeny-Bansag-napja

Ebben nem csak történelmi ismereteiket csillogtatják meg (miszerint a 18. században nem csak a Temesi bánság, hanem egyéb területek is gazdát cseréltek időnként), de frusztrációjukat is, amikor – ugyan ennek semmi köze a törvénytervezethez – felróják, hogy Törökország olyan területekről mondott le anno Ausztria javára, amelyek nem is voltak az övéi, hisz azok Havasalföldhöz és Moldvához tartoztak, s ezért tiltakoztak is annak idején a két fejedelemség vezetői. (Szinte látom, hogy ezzel mekkora derültséget keltettek a török meg a Habsburg udvarban.)
A legnagyobb terjedelemben azonban arról értekezik a szakvélemény (illetve az az oka annak is, hogy az negatív), hogy a kezdeményezők nem jelölték meg, hogy milyen anyagi forrásokból fogják majd biztosítani az ünnepségek finanszírozását. Az csöppet sem zavarta a kormány szakembereit, hogy a tervezet nem ír elő semmiféle kötelezettséget ilyen téren, mindössze azt említi, hogy amennyiben majd úgy gondolják a helyi és központi hatóságok, akkor anyagilag is támogathatják az ünnepi rendezvényeket.
Egy dolog biztos: ha ilyen alapossággal kezelnek minden apróságot, akkor egyáltalán nem csoda az, hogy érdemi kérdésekben nincs semmi előrehaladás. Gondoljunk csak bele, hány kötetes véleményezést kell készítsen a kormány, ha valaki egy több tíz cikkelyből álló törvénytervezetet nyújt be. S ezek a huncut parlamenti képviselők olyanok, hogy tucatjával nyújtanak be tervezeteket, szegény kormány pedig liheg utánuk, látástól vakulásig készíti a szakszerűbbnél szakszerűbb véleményezéseket.

Árus Zsolt